„Pesten manapság nagyon nehéz dolog liszthez, tojáshoz, tejhez, krumplihoz jutni, de legnehezebb talán mégis csak operaházi jegyet kapni.” Ezt a meglepő kijelentés a Pesti Hírlapban jelent meg, 1918 elején. Különös kettősség, hogy miközben a Monarchia a végnapjait élte, magyar katonák tízezrei haltak meg az olasz fronton, tombolt a hiánygazdaság, a színházak zsúfolásig voltak tömve. Pedig az Operaháznak a világháború utolsó évére már nem sikerült biztosítania a korábbi évek színvonalát.

Tóth Aladár távozása után az Operaházat egy „bizottság” irányította, majd januártól egy Harmath László nevű úr lesz a miniszteri biztos,  mellette (állítólag 60-70 tagú!) művészeti tanács áll. Harmath egy dolgot ígér, - tanulván a múlt hibáiból- hogy a művészek ezentúl utazhatnak külföldre. December 16-ára hirdetik az első előadást, de „megbetegedés és technikai akadályok” miatt csak december 25-én délután sikerült újraindítani az Operaházat, korábban ugyanis még nem látták  pontosan a színházat ért személyi veszteségeket.

Az 1956-os eseményekről máig homályos kép él a magyarság kollektív tudatában. Az október 23-án kezdődő tüntetéssorozat, majd forradalom és szabadságharc megítélését nemcsak a Kádár-rezsim ellenforradalmi bélyege torzította, de rendszerváltás utáni demokratikus berendezkedés „gyökérkeresése” is. Az 1989-90-ben tárgyalásos úton létrejött új rendszer legitimitásához szükséges volt erkölcsi, eszmei példákat maga és állampolgárai elé tűznie.

Július 28-án emlékezünk meg az I. világháború kitörésének 100. évfordulójáról, ebből a Caruso blog a maga módján veszi ki a részét: az Operaház 1914 és 1919 közötti eseményeit meséljük el öt részben.

Száz év távlatából visszatekintve az Operaház történetének egyik legjobban sikerült évadja lehetett a 1913/14-es. A színházat a Bánffy Miklós – Egisto Tango – Hevesi Sándor trió vezette, a repertoárt olyan művészek vitték a vállukon, mint Krammer Teréz, Sebeők Sára, Sándor Erzsi, Környei Béla, Székelyhidy Ferenc, Rózsa Lajos és Venczell Béla.

A 2001-ben nyugdíjba vonult zeneművészt egy nappal 78. születésnapja után érte a halál – tudatta a dalszínház szerdán. A közlemény szerint aktív pályafutásának lezártáig Nagy Ferenc az Operaház legmegbízhatóbb repertoár-karmestere volt.

Nagy Ferenc 1935. július 18-án született Budapesten. 1959-től egy éven át a Honvéd Művészegyüttes korrepetítora, karmestere volt.