Egyelőre nincs kerítés az osztrák-magyar határon, de már nem lehet egyszerűen áthajtani az elárvul őrbódék között, a forgalmat lassítják, szúrópróbaszerűen ellenőrzik az autókat, rég nem látott, kilométeres sor torlódik fel Hegyeshalom előtt. Az egyesült Európa – legalábbis Magyarországról – összeomlani látszik. Néhány évig azt reméltük, örökre magunk mögött hagyhatjuk a sorompókat és a mogorva határőröket. Mára ismét felsejlik az árnyuk. Különös mindezt átélni éppen akkor, amikor az ember a éppen akkor, amikor az ember a Staatsoperbe igyekszik Eötvös Péter frissen bemutatott Három nővérének előadására. A székelyudvarhelyi alkotó napjaink egyik legnépszerűbb kortárs zeneszerzője Goldmark Károly óta az első élő magyar komponista, akinek operáját a bécsi színház műsora tűzte. A páratlan gesztusból Magyarország kulturális kormányzata is hasznot húzhatott volna. Nem tette.

 Ilseyar Khayrullova, Margarita Gritskova és Aida Garifullina

A Három nővér 1998-as diadalmas lyoni premierjét a düsseldorfi (1999), utrechti (majd további hét holland város, 1999), budapesti (2000, rendező: Szabó István), hamburgi (2000), freiburgi (2000), edinburgh-i (2001), párizsi, brüsszeli és bécsi (2001 és 2002 a lyoni produkció), kasseli (2002, szintén Szabó István rendezésében), berni (2005), oldenburgi (2007), müncheni (2010, Prinzregententheater), koblenzi (2010), berlini (2010, a müncheni produkció), végül a zürichi (2013) bemutató követte. Jelentős diadalút egy 20. század végi operának! A siker titka, hogy a Három nővér igen okosan megírt darab. Csehov színműve az európai irodalom egyik alapköve, melyet kiváló dramaturgi érzékkel szabdaltak át operalibrettóvá, Eötvös ötlete az első és hátsó zenekarral figyelemfelkeltő újítás, s mindehhez jött az ősbemutató nagy truvája, a nővéreket éneklő három kontratenor (ez utóbbit a színházak nagy része – így a bécsi is – gyakrabban cseréli énekesnőkre). Mindez elégnek bizonyult ahhoz, hogy az opera, a divatos Eötvös egyéb műveivel egyetemben időről időre előkerüljön. Ha tehát Dominique Meyer kevéssé rizikós kortárs újdonsággal akarta gazdagítani a Staatsoper repertoárját, a Három nővér nagy buktató nélküli választásnak tűnt.

A Staatsoper kiváló akusztikája önmagában is garancia arra, hogy az Eötvös opera kényes zenekari szövete úgy szólaljon meg, ahogy a komponista megálmodta. A bécsi sorozatnak külön nyomatékot ad, hogy a szerző maga tanította be darabját, sőt, az árokban lévő zenekar vezénylését is elvállalta. A hátsó együttest Jonathan Stockhammer irányította. Miután egy ilyen darab minden emberi számítás szerint csak véges számú előadásra számíthat, Meyer valószínűleg nem akarta jelentős költségekbe verni színházát. A rendezést a pályakezdő, Európában korában csak Kasselben bemutatkozott amerikai alkotóra, Yuval Sharonra bízta. Az előadás végig látványos, Esther Bialas esztétikus díszlete egy olyan tér (talán kripta) amelyben egymással szemben három pár hatalmas ajtó áll. A három felvonás három története – Irina, Andrej, Mása – közben balról jobbra végtelen futószalagon érkeznek a korabeli bútorok, ajtók, nyírfácskák és a szereplők. Ez a folyamatos mozgás tökéletesen rímel a zenére és az álomszerűen lebegő történetre. Gyönyörű és a csehovi hangulat mélyére vezető látvány. Ebbe kéne belehelyezni a szereplőket. De úgy tűnik, a rendezőnek erre már nem volt ereje, tehetsége, vagy igénye. Maradnak ez énekesek, akik az állandó futószalagozás miatt roppant precizitást igénylő mozgásokat korrektül végrehajtják, de a csehovi figurákról általában csak annyit mesélnek, amennyi gimnáziumi olvasmányaikból rájuk ragadt.

 Margarita Gritskova, Ilseyar Khayrullova és Aida Garifullina

A három nővér, Aida Garifullina, Margarita Gritskova és Ilseyar Khayrullova Oroszországból szerződött a Staatsoper együttesébe, mindhárman harminc év alatt vannak és igen dekoratívak. Dominique Meyernek vérbeli franciaként tagadhatatlanul jó szeme van a gyönyörű nőkhöz! Anna Netrebko trónja követelőiből azonban hiányzik az, ami a szopránt naggyá tette: a szuverén egyéniség és az egyedi hang. A nővérek közül Margarita Gritskova Másája hordozza magában a végzetet és egy leendő nagy alakítás körvonalait. A férfi főszereplők közül Boaz Daniel Tuzenbachja szürke. Gabriel Bermúdez ismeri Andrej titkát és közvetíteni tudja a nővérek testvérének tragédiáját. Clemens Unterreiner Versinyinje – mint minden szerepe – üresfejű dúvad. A kontratenor Eric Jurenas Natasaként éppoly közönséges, mint ahogy a szerepe megkívánja. Az egész produkcióból bántóan hiányoztak az egyéniségek. Hiába a muzikális, kellemes hangú énekesek, ha a szerepeket képtelenek megtölteni tartalommal az egész este egy szürke folyamattá válik. Annak idején a pesti előadás szólistái valószínűleg nem énekelték el ennyire pontosan ennyire nemzetközi vocével a szólamokat, viszont az alakításuk tovább élt a nézők emlékezetében.

 Az előtérben: Aida Garifullina

Az öt előadásból álló Három nővér sorozat harmadik, vasárnapi estéjét nagyjából megtöltötte a zömében nyugdíjasokból álló bérletes közönség. A szünet után már maradtak üres széksorok. Végül a szereplők mindössze kétszer tudtak meghajolni a gyér tapsban. A vezénylő szerzőt néhány bravó és egy teljesen érthetetlen buuu kiáltás fogadta. A Három nővér egy igen okosan, nagy tudással és ízléssel megírt opera. Talán csak egy dolog hiányzik belőle, az, amiért színházba járni érdemes: a katarzis.