Elhunyt Nicolai Gedda

Fidelio

Az űrlap teteje

Az űrlap alja

A legendás operaénekes 91 éves volt. Mintegy 200 hanglemezzel és több mint hetven szereppel a repertoárján a huszadik század legfontosabbjai közé tartozik.

A svéd tenor február 8-i halálának hírét egy nappal később a gyászoló család jelentette be. Halálát valószínűleg hirtelen szívmegállás okozta. Nicolai Gedda – eredeti nevén Gustaf Nikolaj Gädda – 1925-ben született Stockholmban, négy évvel később családja rövid időre Németországba költözött, ahonnan Hitler hatalomra kerülését követően visszatértek. Nevelőapja, Mihail Usztyinov volt első zenetanára, akivel gyerekként gyakran énekelt a helyi ortodox kórusban. Fiatal korában banktisztviselőként dolgozott, itt fedezte fel őt egyik ügyfele, a híres Wagner-tenor, Jussi Björling tanára, Carl Martin Öhman, aki ingyen kezdte őt képezni. 1950-től a Stockholmi Konzervatórium diákja lett. Huszonhat évesen A lonjumeau-i postakocsis egyik szerepében szenzációsan énekelt a Svéd Királyi Operában, és az EMI legendás impresszáriója, Walter Legge kíváncsiságát is felkeltette, aki feleségével, Elisabeth Schwarzkopffal épp a városban tartózkodott. Legge rögtön értesítette Herbert von Karajant és Antonio Ghitinghellit, a Scala intendánsát:

Soha életemben nem hallottam ilyen Mozart-énekest. A neve Nicolai Gedda.

Ennek köszönhetően kapta meg Dimitrij szerepét a Borisz Gudonov hanglemezén. Az első években Mozart-tenorként tartották számon, de rendkívül széles hangterjedelme révén hamarosan otthonosan mozgott az olasz operairodalom spintoszerepeiben, a német, a szláv, illetve a huszadik századi művekben is. 1953-ban Herbert von Karajan vette szárnyai alá, így került a milánói Scalába, ezután pedig megnyíltak előtte a világ vezető operaházai: a párizsi Operában az Oberonnal mutatkozott be, hamarosan énekelt a Covent Gardenben és a New York-i Metropolitanben is. Itthon Faust szerepében debütált 1969-ben, és tizennégy év alatt majdnem tucatnyiszor visszatért még hozzánk. Pedig kezdetben nem szívesen jött a keleti blokk országaiba, Ágai Karola vette rá a látogatásra, akivel a Metben a Lammermoori Luciát énekelték együtt. Az énekesnő így emlékezett vissza egy korábbi interjújában művészpartnerére: "Nagyon aranyos ember, és nagy művész, tüneményes kolléga. Árad belőle a művészet. Ez adottság, de azt hiszem, ehhez elengedhetetlen, hogy valaki emberileg is nagyszerű legyen." 

A kilencvenes években visszavonult az operaszínpadtól, de az ezt követő évtizedben több dalestet adott. Utolsó hangfelvételét az Idomeneo című operában a főpap szerepében készítette. Amikor 1982-ben megkérdezték, van-e olyan szerep, amit szívesen, ezt felelte:

Nem. Elénekeltem mindent.

Hatalmas repertoárjának kialakításában segítette, hogy kilenc nyelven beszélt, nem csak kiváló technikájáért, hanem a szöveg értő tolmácsolásáért is becsülték. A Svéd Királyi Akadémia már 1966-ban tagjává választotta, 2007-ben a Caruso-díj nyertese, három évvel később megkapta a francia Becsületrendet. Önéletírása Életem és művészetem címmel jelent meg.

Nincs még egy tenor, aki ilyen kiválóan képezi a hangot, mint Nicolai Gedda

– mondta róla egykor Luciano Pavarotti.