Legutóbbi operaélményemet osztom meg, Fáy Miklós Népszabadságban, illetve a NOL-on megjelent kritkájára válaszul, ami Korngold A halott város c. operájának január végi debreceni (és egyben magyarországi ős-) bemutatóját elemzi.  A kritikát ld.: http://nol.hu/kult/zene/a_nagyothallo_varos 

Szerintem ha nem is remekmű, de remek mű, remek előadásban, nagy élmény volt. A zene hol "kortársias", hol áradóan romantikus, az opera minden részében hallgatásra érdemes és odaszegez. Nagyon meglepett, hogy ennyi zaklatott érzékiséggel telített mű születhetett majdnem 100 éve. És mindez a zaklatottság gyászmunka folyamatában jelenik meg.

Fáy kritikájában két értékelhető pontot találtam: 1. hogy a rendezés, a jelmezek, illetve Rálik Szilvia jobban érzékeltethette volna a Marie-Marietta kettősséget. Mivel azonban Marie-nek csak egy nagyon rövid rész jutott, így ez annyira nem zavaró. 2. A "gyászhuszárok" vonulását, jelenlétét a színpadon néhol én is funkciótlannak, néha zavarónak éreztem (ugyanakkor egy látomásba ők is beleférnek). Rálik Szilvia odatette magát, arról nem tehet, hogy hangszíne az én ízlésemnek éles, hasító. Nyáry Zoltán hangját a kritikussal ellentétben nem hallottam elcsuklani, gyönyörű hanggal, bravúrosan oldotta meg feladatát. Meg kell emlékeznünk Bódi Marianna simogató hangú Brigittájáról is. Nagyon látványos és atmoszférateremtő volt a zenekar színpadi elhelyezése és különleges megvilágítása. A díszletek is jók voltak, a következő Fáy érvet sem tudom hova tenni, mert épp az volt a díszlet célja és funkciója, amit bírál: "Ennek ellenére sem érzem telitalálatnak a rendezést, komor, sötét, csúnya világot látni, mintha házromok között élne Paul". Minimális empatikus készségekkel nincs mit csodálkozni azon, hogy Paul a lelki sivatagába merülve, Marie nélkül halottnak látja a várost is. Gyermeteg a kritika azon érve, hogy ha a Fáy és a zenetörténeti kánon által nagyobbra értékelt Richard. Strausst (akinek Korngoldra gyakorolt hatása határozottan érezhető) nem játsszák, akkor minek játszani Korngoldot. Ezek nem kizáró darabok/szerzők, másrészt a művészi (vezetői) szabadság része a szabad darabválasztás is. Valahol, valaki majd játssza Strausst is.

A fő konklúzióm, hogy ne hallgassanak (az igen besavanyodott és életunt képű) Fáyra, ha van néhány szabad órájuk, töltsék el e mű megtekintésével és élvezetével, éppen azért, mert az élet rövid.