Luis Ernesto Alva y Talledo, ismertebb nevén Luigi Alva

(Paita,1927.április 10.)  perui tenor. Mozart és Rossini specialista, olyan szerepek megformálásában szerzett hírnevet, mint  Don Ottavio ( Don Giovanni), Almaviva gróf ( Sevillai borbély) és Fenton (Verdi Falstaff). A színpadtól 1989-ben vonult vissza.

Mielőtt énekesi karrierjét építeni kezdte a perui haditengerészetnél szolgált. Tanulmányait a limai Conservatorio Nacional de Música-ban végezte  Rosa Mercedes Ayarza de Morales irányításával és   Federico Moreno Torroba  zarzuelájában a Luisa Fernanda-ban debütált (Lima 1949)

1953-ban Milánóban folytatta tanulmányait Emilio Ghirardininél és Ettore Campogallianinál.

Európai színpadra 1954-ben lépett először a milánói Teatro Nuovo-ban a Traviata Alfrédját énekelte.Ezután következett Cimarosa Titkos házasságában Paolino szerepe.

A Scalaban 1956-ban Rossini A sevillai borbély Almaviva gróf szerepében vált méltán híressé.Ezt követően Európa és az Egyesült  Államok vezető operaházaiban lépett fel és aratott sikereket.Glyndenbourne-ban Donizetti Szerelmi bájitalának Nemorino-ját énekelte. 1962-ben mutatkozott be a Philadelpha Lyric Opera Company-ban Almaviva szerepében.A New York-i Metropolitan-ben énekelte először Verdi Falstaff, Fenton szerepét.1964 éés 1975 között 101 alkalommal lépett fel a Met-ben.

Kellemes lírai tenorja mellett   értheő szövege  és elegáns szerepmegformálása tette népszerűvé.Kedvenc repertoárján kívűl - Mozart, Rossini és Donizetti - csak ritkán énekelt más szerepet.

1980-ban megalapította Limában az Asociación Prolírica del Peru elnevezésű kulturális egyesületet amelynek  több évig volt a művészeti vezetője.Az egyesület 1989-től zenei oktatási feladatokat és az zene, különösen az opera perui népszerűsítését  látta el.

Bár 1989-ben visszavonult de továbbra is szponzorálta a fiatal énekesek  Luigi Alva énekversenyét.Emellett énekversenyeken volt zsűritag és mesterkurzusokat tartott.A milánói Scala-ban szintén éneket tanított.

Pályája során olyan karmesrterekkel dolgozott mint Otto Klemperer, Claudio Abbado, Nino Sanzogno, Herbert von Karajan és Carlo Maria Giulini.