Nemrég kelt szárnyra a szomorú, bár nem egészen meglepő hír, hogy január végén bezár a Concerto hanglemezbolt. Néhány hete az évtizedes múltra visszatekintő legendás Caruso is megszűnt Bécsben, tavalyelőtt Verona sétálóutcájából és a római via del Corsoról is eltűnt Ricordi szaküzlete, tavasszal Milánóban is végkiárusítást tartottak. A lemezboltok lassan, de menthetetlenül el fognak tűnni a föld színéről. Helyettük megastorok sarkában egy-egy polcnyi komolyzenei cd kínálatból lehet majd válogatni, akinek még marad kedve hozzá, vagy marad az otthoni letöltés. Talán felesleges ecsetelni, mennyire más érzés az mp3-as, számítógépes zenehallgatáshoz képest egy átdolgozott hét után önjutalomként péntek délután hosszan válogatni egy lemezbolt kínálatából, hazavinni a zsákmányt, kézbe venni, megtisztítani és feltenni a kicsit sercegő feketelemezt, gyönyörködni a gondosan tervezett borítóban, elmerülni a kísérőfüzetben. Hát ez is elmúlt.

Kálmandi Mihály Wolframként a Concertóban. Fotó az Operaház 2009/10-es évadjának Műsorkalendáriumából, készítette: Éder Vera

A Concerto a lemezboltok között is különleges hely volt. Rejtett sarok a Dob utca árkádjai alatt, távol Pest zajától, a hajdani gettó szívében. A rendszerváltás után a magánkézbe átmentett hajdani állami üzletek szürkeségével szemben a nyugat mámorító levegőjét jelentette. Ide a kopott szovjet lemezek és hazai hagyatékok helyett állandóan izgalmas és friss felvételek érkeztek Kanadából. Olyan ritkaságok, amiknek a létezéséről sem tudtunk itthon, sőt olykor különleges kézi címkézésű kalózfelvételek is! Ne tagadjuk, a Concertóba az elmúlt húsz évben, csak „furcsa emberek” tették be a lábukat. Az a közönség, aki a Bolerót vagy a Négy évszakot kereste, nem talált el a Dob utcába. Ide általában célirányosan érkeztek a vendégek. Nem feltétlenül kerestek konkrét dolgot, gyakran csak magányos életüket szerették volna megosztani a „hasonszőrűekkel”. Talán ez volt a bolt legnagyobb titka. Judit, a boltvezető, pedig egy pszichiáter ügyességével találta meg minden vevőhöz a kulcsot. A Concertóban még lehetett hatalmas vitákat hallgatni arról, hogy Toscanini vagy Mengelberg tempói helyesek-e egy Beethoven szimfónia nyitótételében, vagy, hogy melyik is Callas legjobban sikerült Casta divája. Hát most már ez sem lesz. A kis boltból bizonyára hangulatos romkocsmát varázsolnak, miközben újabb hellyel lesznek szegényebbek a komolyzene fogyatkozó, magányos hívei. Szerény számukra a vigasz, hogy a bolt lemezkészlete továbbra is hozzáférhető marad az interneten.  Így a hosszas válogatás, kutatás helyett marad a böngészés, és a várakozás, hogy a postás meghozza a rendelt lemezeket. Csak a jellegzetes hófehér zacskók az aranyszínű Concerto felirattal fognak hiányozni…