Néhány napja – szeptember 4-én múlt kerek száz éve, hogy Udvardy Tibor megszületett. A kiváló tenorista 35 éven keresztül, 1939 és 1974 között szolgálta a magyar operakultúrát. Udvardy pályafutása szerencsés csillagzat alatt indult. Az Operaház éppen tenorínségben szenvedett (Létezett-e valaha operaház más állapotban!?), már a vizsgája után Pataky Kálmán méltó utódját látták a huszonöt esztendős jó kiállású énekesben. Nem sokkal a II. világháború kitörése után, 1939 októberében a Hunyadi Lászlóként debütálhatott a Magyar Királyi Operaház színpadán. Érdekes, hogy ugyanebben a szerepben mutatkozott be Székelyhidy Ferenc 1909-ben és Ilosfalvy Róbert 1954-ben. Udvardyt egyből szívébe zárta a közönség és a kritika. Már az első szezonjában tíz kisebb-nagyobb szerepet kapott. A következő évadtól azonban már csak főszerepeket kapott. A világháború alatt került repertoárjára Alfred Germont, Faust, Henri a Köpenyből és Siegmund. A Garabonciás Józsiját maga Lehár tanította be a tenoristának a mű ősbemutatójakor. Lírai, magas C-t követelő szerepek, Puccini, Wagner és operett. Mindez elfért a fiatal énekes repertoárján, aki olyan okosan énekelt, hogy ezek a változatos szerepek semmilyen kárt nem tettek hangjában, mely hosszú pályafutása során sohasem hagyta cserben.

Udvardy karrierje világháború után is töretlenül folytatódott. Az együttes egyik legmegbízhatóbb művésze lett. A nagy kiugrásra 1945 novemberében került sor. A Pikk dáma Hermannja az első nagy találkozás szerep és művész között. Udvardy olyan komplex alakítással lepte meg a közönséget, melyre emberemlékezet óta nem volt példa pesti tenoristák esetében. Ezt csak tetézte két évvel később a Peter Grimes címszerepe. Ennek 1958-as felújításáról ránk maradt egy felvétel, melynek részleteit a Rádió néhány éve sugározta. Ez az alig félórás anyag szolgált élő bizonyságul, hogy nem csak a kritikák és a legendák szerint lehetett Udvardy tökéletes Grimes. Ahogy a szerep első mondataiban megismételte a bíró szavait – „Az élő Istenre esküszöm, hogy amit tanúként vallok, színigaz mind!” – tökéletesen bele sűrítette a bomló lélek minden kínját. De hiába a ragyogóan megoldott főszerepek sora (Don José, Cavaradossi, Lohengrin), Udvardy körül lassan fogyni kezdett a levegő. Az 50-es évek elején még ő énekli a fontosabb premierek első szereposztását, így Lenszkijt is Simándy előtt, de a művész lassan a háttérbe szorul. Udvardy igazi békebeli egyenes tartású, mindig jól öltözött magyar úr benyomását keltette. Ez pedig a pártállam éveiben a legkevésbé sem számított erénynek. A megbízhatatlanok közé sorolták. Külföldre alig engedték ki, díjjakkal sem halmozták el, 1955-ben lett érdemes művész, de kiváló művész csak nyugdíjazásakor. A kevéssé nélkülözhető művész sohasem csinált titkot abból, hogy mit gondol a rendszerről. Egy legenda szerint, egyszer jeles szopránunk, aki civilben egy vezérezredes felesége volt, Elzaként meg akarta ölelni Udvardy-Loehngrint, a tenorista ingerülten odasúgta a kolleginának: Ne érj hozzám, te ávós k***a!” Egyéves szilencium lett a bátor tett jutalma.

Udvardyra, az énekes-színészre következőleg 1958-ban csodálkoztak rá, a Salome Heródeseként ismét egy komplex figurát varázsolt a színpadra. Ezután sorra jöttek a nagy karakteralakítások: a C’est la guerre Vizavija, Sujszkij herceg, Loge és végül Ránki Ember tragédiájának Lucifere. Érdekes lenne végignézni, hány fontos szerep maradt ki a hosszú szereplistáról. De nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy Udvardy karrierje végéig, tehát jóval 50 éves kora fölött is énekelte azokat a lírai szerepeket, melyekbe még pályája elején mutatkozott be. Utolsó Hunyadi előadására például 1973-ban került sor! Már visszavonulása után, 1980-ban rendhagyó módon ünnepelték meg Udvardy Tibor 40. operaházi jubileumát. A jó kiállású művész mindig is a hölgyek bálványának számított. Ifjú korát egy tragikusan végződő szerelem árnyékolta be. Tamás Ilonka, a szépséges koloratúrszoprán a tenorista menyasszonya volt, amikor 1943-ban mindössze harminc évesen váratlanul elhunyt. Udvardy szabadidejében rendszeresen festett, képeiből a színház II. emeleti tanácstermében nyílt kiállítás. A tenoristát alig egy évvel később balatonboglári nyaralójában érte a végzetes szívroham. Mindössze 66 éves volt.

Udvardy Tibor pályája, ha nem is volt hullámvölgyektől mentes, sikeresnek és teljesnek mondható. Szerencsénkre számtalan felvétel őrizte Udvardy meg jellegzetes, kissé nazális tenorját. A haza lemezkiadás fénykorában több önálló portrélemezét is megjelentették. A bakelitek ma is kaphatók, gondos kezeknek hála, sok felvétele a youtube-on is látható, köztük az Erkel film részletei, ahol Udvardy a Hunyadi mellett a Bánk bán részleteit is eljátszhatta. (A szerepet színpadon sohasem énekelhette el.) Mindennek lassan több mint harminc éve. Lám, az Operaház egyik leghűségesebb és legtöbbet foglalkoztatott tenoristájának emléke napjainkra elhalványult. A tiszteletére létrehozott facebook oldalnak mindössze 64 tagja van. Reméljük, születésének centenáriumán került friss virág a Farkasréti temetőben található sírjára.

Udvardy Tibor operaházi szerepei: Erkel: Hunyadi László – címszerep, Wagner: Trisztán és Izolda – Melot, Wagner: Tannhäuser – Walter, Leoncavallo: Bajazzók – Beppo, Puccini: Pillangókisasszony – Yamadori, Kodály: Székely fonó – Legény, Puccini: Turandot – Pong, Erkel: Bánk bán – Ottó, R. Strauss: Salome – Narraboth, Verdi: Traviata – Alfred Germont, Wagner: A Rajna kincse – Froh, J. Strauss: A cigánybáró – Gábor diák, Gounod: Faust – címszerep, Respighi: Lucretia – Brutus (magyarországi bemutató), Puccini: A köpeny – Henri, Respighi: A láng – Donello, Wagner: A walkür – Siegmund, Zandonai: A veronai szerelmesek – Rómeó (magyarországi bemutató), Lehár: Garabonciás – Józsi (ősbemutató), Puccini: A Nyugat lánya – Ramerrez, Bizet: Carmen – Don José, Puccini: Tosca – Cavaradossi, Csajkovszkij: Pikk dáma – Hermann (magyarországi bemutató), Wagner: Lohengrin – címszerep, Leoncavallo: Bajazzók – Canio, Britten: Peter Grimes – címszerep (magyarországi bemutató), Csajkovszkij: Anyegin – Lenszkij, Kadosa: Huszti kaland – Farkas Tamás (ősbemutató), Moniuszko: Halka – Jontek (magyarországi bemutató), Puccini: Pillangókisasszony – Pinkerton, Ránki: Pomádé király – Jani, Polgár: A kérők – Gyuri, R. Strauss: Salome – Heródes, Suchon: Örvény – András (magyarországi bemutató), Lehár: A víg özvegy – Danilo, Janacek: Katya Kabanova – Tyhon (magyarországi bemutató), Petrovics: C’est la guerre – Vizavi (ősbemutató), Muszorgszkij: Borisz Godunov – Sujszkij, Sosztakovics: Katyerina Izmajlova – Zinovij (operaházi bemutató), Schubert – Berté: Három a kislány – Schubert, J. Strauss: A  denevér – Eisenstein, Wagner: A Rajna kincse – Loge, Ránki: Az ember tragédiája – Lucifer (ősbemutató)

(Caruso blog)