A hangfelvétel minden kétségen kívül nagyon érdekes és értékes, mert megint bemutatja egy idegenbe szakadt remek magyar énekesnőnek a művészetét. Sok szép és emlékezetes szerepet alakított a Zürichi és Bécsi operaházakbanban, más híres színpadon is, de főleg Münchenben, ahol évekig volt leszerződve...Nem hiába érdemelte ki 1963 -ban a Kammersängerin titulust.. Kevés művésznek a rengeteg közül
van a birtokában és ékeskedhet ilyen elismeréssel...A felvételen a hang kristálytisztatiszta, a ívek nagyon szépek, a koloratúrakézség példás, a szavak kiejtése tökéletes és érthető...
Teljesen bezzeg egyetértek Péterrel, hogy az ária előadásmódjából egyszerűen "valamicske" mégis kimaradt...És az is tetszik, hogy akad, aki nem csak áradozik, de észrevételt és bizonyos kifogást is kifejt a véleményével... Ez bizony nagyon is, Ákos szavaival, klubképessé teszi a hozzászólást...
Amikor a felvétel készült, a művésznő nagyon sokat szerepelt operettekben, ahol a naiva szerepek túl lányossá, túl "bájossá" formálták a hangját . Ez erősen érezhető főleg az ária elején...
Az akkori éneklésstílus és ideál, amelyet már kifelytettem Lehoczky Évánál, túlságosan előnyberészesítette a hangok fegyelmezett, folymatos egymáskövetését és minden hang "előírásos" képzését, abszolút tisztaságára való törekvést...
Ezáltal a mai ideállal ellentétben, logikusan kissé kimarad a megszemélyelített szereplőnek és karakterének az emotív, "élő, hús- vér" személ , és nem csak egy "szerep" jellege...Ezt bezzeg Sárika aszony, szóljon javára, az operettekben, más operákban és magyarnótában tökéletesen tudta hozni...
Ez a szerep szerintem is az ő hangjához egyszerűen nem illik...Ez valójában egy mezzo- hangot , vagy legalábbis egy mélyebben fekvő,esetleg sokkal sötétebb színezetű szopránhangot igényelne. Ezáltal a szerepnek is automatikusan más jelleget kölcsönözne. Lásd pld. Callas, mostanában Damrau interpretációját. Egészen más jellegű szerepmegformálást tolmácsolnak, sokkal több belső jellemvonást és emóciót "kicsalogatva " a szerepből...Bizony azért is van a temperamentumnak és jellemrajzolásnak a felvételen az én megitélésem szerint is egy (vagy két ) kis hiányossága...
Na meg mindehez a német szöveg a nehéz kiejtésigényével , más légzéstechnika alkalmazásával és a mi fülünknek mégis szokatlan hangzásával...
De leszögezem, kinek a pap, kinek a papné...És azt is, hogy kifejezetten mai szemszögből és teljesen szubjektíven mertem kifejteni a véleményemet... De mindez ellenére a művésznő értékét sehogyan sem csökkenti...
És azt is bevallom, hogy jócskán provokálni is akartam. Hátha valaki csatlakozik a diskurzushoz egy másik sajátos véleménnyel, vagy ellenvéleménnyel. Hagy növeljuk azt a klubképességet....Csakis nekünk mindnyájunknak válhat a javára !

Válasz

Nos, ezt is sok nagy előadóval hallottam már, de németül még soha! Bár szokatlan ezen a nyelven, de Barabás Sári nagyon kedvesen és szépen adja elő, ha nem is olyan kirobbanó temperamentummal, mint ahogy olaszul megszoktuk.

Válasz