Déryné Széppataki Róza; Schenbach-Schekenbach

(Jászberény, 1793. dec. 24.–Miskolc, 1872. szept. 29.): énekes-színésznő, drámafordító.

1810-ben Pesten lett színésznő.

Első szerepe a Hamlet udvarhölgye.

1813-ban feleségül ment Déry István színészhez.

1815–1847 között mint vándorszínész az egész országot bejárta.

Hosszabb ideig játszott Miskolcon (1815–1819), Kolozsvárott (1823–1827), Kassán (1828–1837).

1822-ben sikerrel vendégszerepelt a pesti német színházban.

1837–38-ban a Pesti Magyar Színház, 1846–47-ben a Nemzeti Színház tagja.

1847-ben visszavonult a színészettől, és hamarosan kibékült férjével, akivel 1862-ig diósgyőri birtokán, majd 1862–1872 között özvegyen Miskolcon élt.

1868-ban volt utolsó fellépése Miskolcon, Egressy Ákos vendégjátékán.

1869-ben segélyt kapott a Nemzeti Színház Radnótfáy-alapjából, ezért viszonzásul 1869–1872 között megírta emlékiratait.

A vándorszínészet sokoldalú primadonnája volt, aki drámai előadásokon a naiva szerepkört játszotta, az operaszínpadokon elsősorban a szopránszólamokat énekelte.

Több száz szerep volt repertoárján. 1842-ben egy interjúban 23 kedvenc szerepét nevezte meg.

Sikerei révén jelentős része volt a magyar színészet elismertetésében és társadalmi pártolásának megszervezésében.

Szerepköri kiöregedése egybeesett a romantikus dráma és opera stílusfordulatával.

1842-ben hat, németből ford. drámát említett, ennek ma kb. kétszereséről tudunk.

Emlékiratai (1879, 1900, 1955) a magyar biedermeier próza kiemelkedő alkotása.

Déryné alakja a magyar vándorszínészet jelképe.

Színpadi művek (Katona J.: A rózsa, 1815; Herczeg F.: Déryné ifjasszony, 1907; Szilágyi L.: Levendula, 1923; Szinetár Gy.: Déryné útrakel, 1956; Kolozsvári A.–Cserháti L.: Lángoló lelkek, 1961), regényes életrajzok (Balassa I.: Egy régi színésznő élete 1–2, 1940; Vitányi J.: Komédiások, 1963), filmek (Farkas Z.: Futótűz, 1943; Kalmár L.: Déryné, 1951; Maár Gy.: Déryné, hol van?, 1975) hősnője lett. F.Sz. Marcsa (Hirschfeld: Tündérkastély Magyarországon); Gurli (Kotzebue: Indusok Angliában); Liszli (Clauren: Alpesi rózsa); Melinda (Katona J.: Bánk bán, az ősbemutatón); Thisbe (Hugo: Angelo); Emelina (Weigl: A svájci család); Rosina (Rossini: A szevillai borbély); Agatha (Weber: A bűvös vadász); Donna Anna (Mozart: Don Giovanni); Rómeó (Bellini: Rómeó és Júlia).  

Ir. Balkányi E.: D. (1937); Bayer J.: D. levelei (1944); Staud G.: D. Nagy magyar színészek (1957); Enyedi S.: D. erdélyi színpadokon (Bukarest, 1975, erdélyi tevékenysége szerepkatalógusával). 

*