Santuzza szerepében

Lina Bruna Rasa (1907. szeptember 24   -  1984.október)   olasz  szoprán .Pietro Mascagni szerint ő a legideálisabb Santuzza.

 Padovában született   zenei tanulmányait 14 évesen kezdte,  Guido Palumbo és Italiano Tabarin irányításával  majd Milánóban Manlio Bavagnoli volt a mestere. Első fellépése 1925-ben  a Teatro La Fenice-i koncerten volt La Gioconda   "Suicidio" áriáját énekelte nagy átéléssel. Évvégére  a 18 éves lány Boito Mefistofele c. operájában debütált, Elena szerepét énekelte  a Teatro Politeamaban, Genovában. A torinói Teatro Regioban ugyanezt a szerepet  énekelte 1926.február 21-én .A milánói Scala-ban 1927. november 16-án lépett fel először.Énekesi karrierje felfelé ívelt ő énekelte Mascagni Nerone c. operájának bemutatóját, Rimszkij- Korszakov Saltán cár olasz premierjét, vele ismerhette meg az olasz közönség Wolf-Ferrari, Respighi, Vincenzo Michetti műveit. A Scalaban Rossini Tell Vilmos c. operabemutatójának 100-ik évfordulóján Matild szerepét énekelte 1929-ben

  1926 és 1933  között Bruna Rasa  Olaszország-szerte énekelt , valamint fellépett Montecarloban , Nizzában , Lausanne-ban és  Barcelona-ban , ahol  Aidát énekelt  a  Gran Teatre del Liceu-ben . Egyiptomban  1927-ben a kairoi Teatro Reale-ben szintén Aidát énekelte. . 1929-ben felfogadta Faustino Da Rosa színházi impresszáriót, aki előadásokat szervezett Dél-Amerikában.  A Teatro Colón -ban Buenos Airesben  1929. június 14-én debütált Maddalena de Coigny szerepében- Andrea Chénier- a partnere Georges Thill volt (Chénier). Énekelte a Parasztbecsület Santuzzáját, Tosca-t, és Respighi La Campana sommersa  dél-amerikai premierjét. Augusztusban   Uruguay következett ahol ismét Andrea Chénier-t  énekelt ( Thill volt a partnere itt is) és  Tosca-t a montevideói Teatro Solis-ban .

Bruna Rasa a Parasztbecsület emlékezetes  Santuzzáját  1927-ben   Lausanne-ban és Bariban alakította. . Az operaszerző Pietro Mascagni  és Bruna Rasa 1928 júliusában találkoztak először a velencei Szent Márk téri Parasztbecsület bemutatóján  35.000 fős tömeg előtt. Mascagnit meglepte a lány drámai intenzitása és a nagy ívű, mégis gyönyörű hangja. Ő lett a kedvenc Santuzza. Ezt követően sok helyen léptek fel együtt a Parasztbecsülettel mind Olaszországban, mind külföldön.1940-ben az opera bemutatójának 50-ik évfordulójára fevételt készítettek a dirigens Mascagni volt. 

A 1930-as évek elején Bruna Rasa kezdte  mentális betegség jeleit mutatni, amelynek az volt a következménye, hogy színpadon egyre kevesebbet tudott fellépni. Ezen még rontott az édesanyja halála 1935-ben. Súlyos pszihés zavarai voltak gyakran kezelték szanatóriumban. Gino Bechi aki énekelt vele a 1940 Parasztbecsület felvételén emlékezett arra, hogy a felvétel szüneteiben többször kérdezte tőle, hogy látja-e a fehér lovat a színfalak mögött. Hátra ment vele, hogy megmutassa nincs ott semmi, de Bruna Rasa csak akkor tisztult ki amikor a zene megszólalt és folytatták a felvételt.  A tenor Giovanni Breviario aki Lecco -ban énekelt vele   1941-ben, így emlékezett vissza:

"Az színpadon életre keltette a szerepet a csodálatos hangjával. De ez  csak a színpadon történt. Hiába voltunk kedvesek hozzá színpadon kívül, passzív, apatikus volt, nem beszélt és  makacsul kapaszkodott a kézitáskájába".

Utoljára 1942. Július 20-án lépett színpadra a Parasztbecsület Santuzzáját énekelte Pesaroban a   szabadtéri arénában.  Lina Bruna Rasa élete utolsó 36 évét egy elmegyógyintézetben Milánóban töltötte.