Mario del Monaco - az örök Otello

Mario Del Monaco (Firenze, 1915. július 27. – 1982. október 16.) olasz tenor operaénekes.

Mario del Monaco Firenzében született, zenész családba. Édesanyja énekesnő, édesapja zenekritikus, nagyapja templomi orgonista volt. Gyerekkorában hegedülni tanult, de igazi szenvedélye az éneklés volt. Raffaelli volt első tanára, majd a sokat vitatott Arturo Melocchi-hez került, aki végre felfedezte ebben az erőteljes hangban rejlő lehetőségeket, és ő képezte tovább hangját és technikáját, hogy del Monaco igazi hőstenor lehessen.

Tullio Serafin olasz karmester bíztatására részt vett egy a Római Operaiskola által szervezett versenyen, ahol amellett, hogy elsöprő sikert aratott, Rina Filippinivel is megismerkedett, a gyönyörű hangú szopránnal, aki később a felesége lett.

Karrierje a ’40-es években indult be: a milánói Scala színpadán 1943-ban Puccini Bohéméletében debütált, majd Verona következett, ahol Verdi Aidájának Radameseként pályája egyik legnagyobb sikerét aratta.

A következő években meghódította a londoni Covent Gardent és olaszországi fellépései mellett Amerikát is meghódította –énekelt Rio de Janeiróban, Buanos Airesben és Mexico City-ben. Az Egyesült Államokban Radamesként mutatkozott be 1950-ben San Franciscoban, és az év novemberében debütált a New York-i Metropolitanben is, ahol a Manon Lescaut-t énekelte. 1959-ig énekelte ezt a szerepet, összesen 102 alkalommal. 1959-ben ő volt az első igazán neves külföldi énekes a moszkvai Nagy Színházban, és 1962-ben tért vissza Londonba, leghíresebb szerepével, az Otellóval.

A velencei mór jelmezét legelőször 1950-ben Buenos Airesben, utoljára 1972-ben Brüsszelben öltötte magára, a szerepet több mint két évtized alatt 427 alkalommal énekelte - ami egyértelmű rekordot jelent.

Pályafutása csúcsán, a múlt század derekán a legnagyobb szopránokkal (Maria Callas, Renata Tebaldi) énekelt egy színpadon, és a színpadtól csak 60 évesen, 1975-ben búcsúzott el. Felvételeket ezután is készített és tanítással is foglalkozott.

1982. október 16-án egy autóbaleset végzett vele, a Velence melletti Mestrében. Kívánsága szerint legkedvesebb szerepe, Otelló jelmezében temették el.