Székely Mihály

1901. május 8., Jászberény - 1963. március 6., Budapest

Székely Mihály Jászberényben született, László Gézánál tanult énekelni. A Városi Színházban 1923-ban mutatkozott be a Remete (Weber: A bűvös vadász) szerepében. Még ugyanebben az esztendőben szerződtette az Operaház, ahol Ferrandot (A trubadúr) énekelte először. Két év múlva Franz Schalk, a bécsi operaigazgató ajánlott neki szerződést, de Székely Budapesten maradt s fokozatosan a társulat vezető basszistája lett. Vendégszerepelt Berlin, Bécs, Barcelona és Firenze színpadain is. E korszakát A kékszakállú herceg vára 1936-os felújítása tetőzi be. A próbákon jelenlevő Bartók néhány magashangnál Székely adottságaihoz igazította a szólamot.

1940-ben Edward Johnson, a New York-i Metropolitan igazgatója keresi meg Székelyt, de a háború közbejötte meghiúsítja az utazást. A zsidótörvények alóli kivételezettként Székely egészen Magyarország német megszállásig szerepelhetett a budapesti Operában, sőt, 1944 februárjában az ő kedvéért újították fel Cornelius vígoperáját, a parádés basszusfőszerepet kínáló Bagdadi borbélyt. A náci megszállás és a nyilasterror idején egy kispesti pap bújtatta a művészt plébániáján. 1945-ben az Operát igazgató triumvirátus tagja, de rövidesen lemond.

Doráti Antal hívására Amerikába utazik, ahol Johnson megújítja az ajánlatát. 1947. január 17-én lépett fel először a Metropolitanben (Hundingot énekelte A walkürben). 1950 nyaráig maradt a színház kötelékében. Miközben ott évtizeddel idősebb, világhírű szólamkollégák, Alexander Kipnis és Ezio Pinza repertoárjának egy részét kellett átvennie, itthoni kötelezettségeinek is eleget tett immár Tóth Aladár igazgatósága alatt. A Met új igazgatójának, Rudolf Bingnek az első (1950/51-es) évadját nyitó Don Carlosban II. Fülöp szerepe várt rá, amikor a sztálinista diktatúra (akárcsak Svéd Sándort) Székelyt sem engedte többé a vasfüggönyön túlra. Csak az 1956-os forradalom után jelenhetett meg újra Nyugat-Európában, legtöbbször a Kékszakállú előadásain, 1957-től pedig rendszeresen a Glyndebourne-i Fesztiválon. Hatvanadik életévén túl halálos kór támadta meg. Utoljára 1963. március 5-én énekelt az Operaházban, a Boccanegra Fiescóját. Másnap megoperálták, de nem élte túl a műtétet.

Leporello áriája Székely Mihály előadásában, magyar nyelven.