Neményi Lili

(Igló, 1902. nov. 28.–Bp., 1988. júl. 13.): színésznő, énekesnő (szoprán).

Színészcsaládban született. Nevelőapja, Neményi László társulatában kezdte pályáját.

1921–22-ben Szabadka Józsefnél, 1922–1927 között Kolozsvárott, 1927–28-ban Szegeden, 1928–29-ben a Fővárosi Operett és a Magyar Színházban szerepelt.

1929–1931 között Miskolcon, 1931–32-ben Kolozsvárott, 1932–33-ban a Royal Orfeumban, 1933–34-ben ismét Miskolcon lépett színpadra, majd vidéki vendégfellépéseket vállalt.

1936–1939 között férje, Horváth Árpád mellett a debreceni színház társigazgatója és művésze volt.

Debrecenben Hoór-Tempis Erzsébettől tanult énekelni.

Bp.-en 1937-ben a Városi Színházban, 1939-ben a Dunaparti Színpadon, 1940–41-ben a Pódium Kabaréban lépett fel.

1942-ben, rövid ideig Inke Rezső társulatának tagja volt.

Ezután vidéken, valamint munkásmatinékon, lokálokban, kávéházakban működött.

1945-ben ismét a Pódium Kabaré szerződtette.

1946-tól 1967-ig az Operaház magánénekesnője volt, de gyakran hívták külföldre is.

1971-ben és 1974-ben Debrecenben még fellépett.

Több önálló estet szerkesztett, amelyeket külföldön is bemutatott.

Pályáját primadonna- és szubrett szerepekkel kezdte, majd prózai naivaként is bemutatkozott. Népszerű sanzonénekesnő volt, de megtalálta helyét az operában is. Színészi tehetsége különösen vonzóvá tette játékát.

1974-ben a debreceni színházban Neményi Vándorserleget alapított.

Neményi Lili és Horváth Árpád emlékét a pesterzsébeti múzeumban emlékszoba is őrzi.

1967-ben kiváló művész kitüntetést kapott.

Fontosabb szerepei:  Alexandra (Szirmai A.); Zilia (Heltai J.: A néma levente); Mimi (Puccini: Bohémélet); Rosina (Mozart: Così fan tutte); Cso-cso-szán (Puccini: Pillangókisasszony); Szerény grófnő (Csiky G.: A nagymama). –

Ir. Kerényi M.: N. L. (1986).(Neményi Lili a népszerű Szabó Ernő  /Hannibál tanár úr, Szabó bácsi a rádiós sorozatban 1966-ig/  színész féltetvére volt.K.V.)