Déry Gabriella

(Budafok, 1933. okt. 12.– ): énekesnő (szoprán).

Tanulmányait 1953–1958-ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte.

1955-től 1958-ig az Operaház énekkarának tagja, majd 1958-tól magánénekesnője.

Szilágyi Erzsébetként (Erkel Ferenc: Hunyadi László) debütált.

Pályája kezdetén főként koloratúrszerepeket énekelt, de hamarosan áttért a drámai szoprán szerepkörre, és Takács Paula örökébe lépve az Operaház vezető drámai szopránja lett. Elénekelte szinte az összes Verdi és Puccini drámai szoprán szerepet.

Korszerű, árnyalatokban gazdag szerepformálása különösen alkalmassá tette R. Strauss hősnőinek (Tábornagyné, A rózsalovag, Ariadne) alakítására.

Előadásában a töretlen szépségű, kiegyenlített hanganyag drámai előadói készséggel párosult.

Számos Hungaroton-felvétel közreműködője (Erkel: Hunyadi László, Verdi: Aida, A trubadúr, Traviata).

Vendégszerepelt Európa, valamint az amerikai kontinens több országában.

Liszt Ferenc-díjas (1967), érdemes (1971) és kiváló művész (1980).

Fontosabb szerepei: Donna Anna (Mozart: Don Giovanni); Abigél (Verdi: Nabucco); Leonóra (Verdi: A végzet hatalma); Aida (Verdi); Sába királynője (Goldmark K.); Salome (R. Strauss); Turandot, Tosca (Puccini).

Idézet Déry Gabriellától:
"   - Igen, mondhatni szemérmetlenül sokáig énekeltem. A pálya vége felé odaadták Szarka nénit a Köpenyből. Én meg csináltam belőle egy kiöregedett párizsi kurvát. Hát nagy sikerem volt, Kroó György valami olyasmit mondott róla a rádióban, hogy "furcsa dolog történt, Szarka néni átvette a vezetést".
 - Ez a pálya nem adja magát könnyen, a titkok csak az évek során nyílnak meg. Az éneklésben nem szabad egyetlen színt erőltetni. Sok szín van, és azokba kell a szerepek lényegét belesűríteni. Nem csak szépen kell tudni énekelni, képesnek kell lenni csúnya hangot is kiadni. Magam részéről testemet-lelkemet adtam ezért a pályáért, de megérte, mert csodálatos volt. Az átélt emlékeket nem lehet elvenni a művésztől."

*