Franco Corelli
(1921.Ancona-2003.Miláno)

Olasz trenor, különösen a spinto tenor és a drámai olasz tenor szerepekben kedvelte meg a közönség.
Karrierje 1951-ben kezdődőtt és 1976- ban szép nemzetközi sikerek után fejeződött be.
Családjában nem volt zenész, a fiatal Corelli is haditengerészeti mérnöknek tanult Bolognaban. Műkedvelő énekes barátja nevezte őt be egy énekesversenyre, amit ugyan nem nyert meg, de a zsűritagok biztatására énekesi tanulmányokat kezdett a Pesaro Zenei Konzervatóriumban.
1951 nyarán  a firenzei Maggio Musicale Fiorentino.Spoleto-ban debütált eredetileg Radamest énekelte volna, de a 3 hónapos előkészületek alatt rádöbbent, hogy a hagja még nem alkalmas erre a szerepre ezért Carmen Don Joséjára váltott.
1951 novemberében lépett fel először a római Operaházban a Trubadúr Manricojaként.
A következő években Olaszország számos operaházában szerepelt és gyakran volt hallható a rádiókban is.
1953-ban szerződött a Római Operához és Zadonai ritkán hallható Rómeó és Júlia c. operájában debütált. Még ebben az évadban Bellini Norma c. oprájának Pollione szerepét énekelte kedvenc operaénekesnőjével Maria Callassal. Ez volt az első alkalom, hogy színpadon együtt énekeltek. Később is gyakran szerepeltek együtt egészen addig míg Callas abbahagyta az éneklést.
Bár a Római Opera tagja volt, de fellépett a Scalaban és az európai nagy operaházakban Bécstől Londonig mindenütt sikerrel. 1960-ig mintegy 30 címszerepet énekelt és játszott el, külön érdeme Corellinek, hogy ezek között számos igen ritkán hallott és játszott operák is vannak.
1957-ben találkozott Loretta di Leilo szoprán operaénekesnővel akivel 1958-ban házasságot kötött. Loretta felhagyott a szoprán karrierrel és Corelli felesége, menedzsere, szakácsa és angol tolmácsa lett. Házasságuk 45 év után Corelli halálával ért véget.

1961.január 27-én lépett fel először a New York-i Metropolitan operában Manrico szerepében. A közönség sok szép szerepformálását élvezhette egészen 1974-ig. Utolsó szerepe a Met- december 28-án Kalaf volt.

Ezután amerikai és Japán turnéra indult.

Bár tagja volt a Met-nek de a világ számos operaházában vendégszerepelt a '60-as '70-es években is. A színvonalas repertoár és a gyakori fellépések következtében Corelli hanjga a '70-es évek elejére már kissé megkopott. A művészt ez mélységesen idegesítette és nehezen kezelhető tenorrá vált. Utolsó fellépése 1976-ban Rodolf szerepében volt 55 évesen. Azt nyilatkozta azért határozott úgy, hogy befejezi a karrierjét mert "Úgy éreztem, hogy a hangom egy kicsit fáradt, kicsit átláthatatlan, kevésbé fényes mint korábban."

Visszavonulása után népszerű énektanár lett New York-ban.

Néhány koncetren még fellépett a '80-as évek elején de azután nyugdíjba vonult.

2003-ban szélütés követketében húnyt el Milánóban, 82 éves volt.

*