Szeretettel köszöntelek a Operaslágerek Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Szeretettel köszöntelek a Operaslágerek Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Szeretettel köszöntelek a Operaslágerek Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Szeretettel köszöntelek a Operaslágerek Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Operatikus barátom nemrégiben Gulyás Dénes könyve kapcsán
elemezgette az énekes-önéletrajzokat. Különös műfaj, annyi szent! A
leggyakoribb alkalom, amikor a művész pályája végeztével végigtekint
azon, s a legfontosabb állomásokat felsorolva végighalad azon. Általában
kiemelt fontosságot tulajdonítanak az első sikereknek, a nagynevű
partnereknek, a sikert hozó dalműveknek. A sok-sok énekes-memoár közül
szinte mindegyik ilyen volt, egyedül talán Renée Fleming néhány évvel ezelőtti kötetét (A belső hang) tudom kivételként felhozni.
Meg most Lendvay Andor szokatlan könyvét. A XX. század első felének jeles magyar baritonistájának réges régi könyvére nemrégiben egykori tanítványa, Gyimesi Kálmán
hívta fel figyelmemet. Már akkor szemet szúrt a kiadás dátuma: 1942.
Lendvay ekkor negyvenegy esztendős volt, a legszebb baritonkor, ha lehet
így fogalmazni, nem tipikus időszak memoárírásra. Az antikváriumokban
történt hosszas keresgélés után horgomra is akadt egy kicsit gyűrött, ám
gondosan bekötött és dedikált példány.
Lendvay (néha i-vel írták, mi több, maga a művész is használta olykor úgy) művészetét mindössze egyetlen felvételről ismerem, a Bajazzók prológját énekli, talán a világ leglassúbb felvételén, Komor Vilmos
vezényletével. A hang maga nemes és szépen csengő, az énekes bírja
szuflával a lassú tempót és az elképesztően nagy dallamíveket.
Megoldásaiban szokatlan finomságokat figyelhetünk meg, talán némi
modorosságot is, s az itáliai temperamentum is hiányzik kicsit az
előadásmódból. De az énekesi kvalitás elsöprően jelen van. Pontosan
kirajzolódik még a felvételről az a technikai stabilitás is, ami
Lendvayt a második világháborút követően egy egész generáció
énekmesterévé tette, 1964-es haláláig tanított a Zeneakadémián.
Tanítványa volt mások mellett Ilosfalvy Róbert, Jablonkay Éva, Karikó Teréz és Tréfás György is.
Menjünk csak vissza a dátumhoz! A bevezetőben egy meg nem nevezett barátjához írja: „Úgy
érzem, pályám még nem fejeződött be s ha most mégis megírom történetét,
annak oka, hogy sorsom kissé hosszú felvonásközt iktatott életembe.” Nyilván ezért is a könyv címe: Két felvonás közt.
Ez az említett felvonásköz a zsidótörvényeket jelentette, amikor az
énekesnek jeles kollégáival egyetemben el kellett hagynia addigi
munkahelyét, az Operaházat. De Lendvay tapintatos ember, vagy inkább – a
II. világháború közepén járunk – óvatos, erről többet nem beszél. Mi
több, a zsidóságáról sem.
Pedig származása már nem először tett keresztbe karrierjének.
Harminckét esztendősen, immár harmadik esztendeje a müncheni Staatsoper
vezető baritonja volt. A színház nemzetközi státuszát pontosan jelzik a
tények: a fő-zeneigazgató bizonyos Hans Knappertsbusch, a vezető szoprán Maria Jeritza, a tenor Julius Patzak volt. Minden ideálisnak tűnt a pálya tökéletes kiteljesedéséhez. Ám egy napon magához kérette az intendáns: „Amikor
szerződtettem önt, közölte velünk, hogy felekezetnélküli… Akkor el is
fogadtam ezt a meghatározást, ma azonban pontos felvilágosítást kérek
öntől e kérdésben.” Lendvay nem boncolgatta különösebben az eseményeket, mert a következő mondat – új bekezdésben – így hangzik: „Tíz nap múlva elutaztam Münchenből.” Magáért beszél az évszám: 1933.
És Lendvay meg tudta állni, hogy egyetlen szóval sem beszél többet a
dologról. Nem rágta, nem sajnáltatta magát, nem panaszkodott. Ugyanakkor
nagynevű pályatársakról, világhírű partnerekről sem mesél különösebben
sokat, annál többet a pálya – finoman szólva – rögös indulásáról. A
félbehagyott gimnáziumról a szülővárosban, Vácott, a kávéházi
pikolófiúként, moziénekesként, majd vándorszínészként keresett első
keserves pengőkről. A keserves létről, a nélkülözésről, a fázásról, a
magányról és az elhivatottságról. És ami a legfontosabb: a belső hitről.
Ez teszi ezt a könyvet unikummá: egy énekes, aki hihetetlen mélyről
indulva, egyes egyedül önmagában bízva, meg valami szent és magasztos
cél teljesülésében és ez a hit tényleg elrepítette a legmagasabb
helyekre. Csak tőle tudok idézni, annyira pontosan meg is fogalmazta ezt
a különös hitet: „A színház mérge – minden méreg és minden
szenvedély között a legveszedelmesebb – úgy árad szét az emberben,
ellenőrizetlenül és megfoghatatlanul, mint hajnali köd a virágos rétek
fölött és beissza magát a vérerekbe, a test legkisebb pórusába is,
kiirthatatlanul.”
Nem emlékszem még önéletrajzra, amiből ennyire hiányzik a dicsekvés.
Jóval többet írt arról, mikor Debrecenben előadás előtt lerekedt és
következésképp Scarpiáját kifütyülte a cívisváros indulatosan
operarajongó ifjúsága, mint amikor ugyanebben a szerepben ugyanott pár
évvel később hatalmas sikert aratott.
De más szempontból sem tipikus énekes-önéletrajz Lendvay könyve.
Meghökkentően magas színvonalon, a korszak vezető íróit meghazudtoló
minőségű és tömörségű írás ez a mintegy 180 oldal. Mintha nem is a saját
életét, hanem valaki másét írná meg, kedvesen, picit kívül állóan, de
szeretettel és nagyon-nagyon optimistán. Azt hiszem, ez a minden
körülmények közt megmaradó szeretetteli optimizmus lehetett Lendvay
Andor nagy titka.
Ha rajtam állna, kötelező olvasmány lenne minden énekes-képzőben.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
Széki Sándor
Matteo Manuguerra
Takáts Mihály
Amit még tudni érdemes......Svéd Sándor operaénekes