Marton Éva

(Bp., 1943. jún. 18.– ): énekesnő (szoprán). Tanulmányait 1968-ban végezte a Zak-n, dr. Sipos Jenő növendékeként. 1968-ban debütált az Operaházban Semaha királynőként (Rimszkij-Korszakov: Az aranykakas). 1968–1972 között az Operaház vezető jugendlich-dramatisch szopránjaként kezdte pályáját, majd áttért a drámai szoprán szerepekre. Közreműködött Szokolay Sándor Hamlet c. operájának ősbemutatóján. 1972–77-ben a frankfurti Stadtische Bühne, 1977-től a hamburgi operaház magánénekesnője. Nemzetközi karrierje a bécsi Staatsoperben és a firenzei Maggio Musicalén kezdődött. A világ legnevesebb karmestereivel működik együtt rendszeresen a nemzetközi operaszínpadokon és hanglemezstúdiókban. 1976-ban mutatkozott be a New York-i Metropolitan Operában Éva (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok) szerepében. Több alkalommal vendégszerepelt Bayreuthban. 1987-ben a bécsi Staatsoper kamaraénekesnője címet kapta. Repertoárjához több mint 40 szerep tartozik, eredeti nyelven. Állandó vendégművésze a világ legrangosabb operaházainak. 9 önálló lemeze jelent meg. Művészetét a legrangosabb nemzetközi kitüntetésekkel jutalmazták. 2004-ben Katharina Wagner vitatott Lohengrin produkciójában Ortrudot alakította a Magyar Állami Operaházban, majd ugyanezen színházban 2005-ben Leoš Janáček Jenufa című operájában Kostelnickát énekelte nagy sikerrel.

Hatalmas repertoárjából – a már említetteken kívül – kiemelkedik Wagner Ringjének Brünnhildéje, a Lohengrin Elzája és Ortrudja, Elektra és Salome Richard Strauss dalműveiben, Bartók Kékszakállújának Judit szerepe, Beethoven Fidelioja. Számos lemez- és videofelvétele készült. Az operett és a dal műfajában is egyaránt kiváló produkciókat nyújtott.

2002-ben elvállalta a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál művészeti vezetője tisztségét, amelyet 2007-ig látott el. 2005-ben kinevezték a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetőjévé az ének tanszékre.

Az operaszínpadtól 2008. márciusában köszönt el, a barcelonai Gran Teatro del Liceu-ban Strauss: Elektra című operájában Klütaimnésztra szerepét énekelte.
Marton Éva 1980-ban az „Év énekesnője” volt Milánóban (Ezüst Rózsa-díj), 1989-ben Bécsben elnyerte a „Kamaraénekesnő” megtisztelő címet. New Yorkban háromszor választották az „Év énekesnőjévé” (1981, 1982 és 1987).

Itthon 1991-ben Bartók-Pásztory díjjal, 1997-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2003-ban pedig megkapta A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést. 2004-ben megkapta a Miskolci Múzsa-díj-at, 2008-ban pedig Miskolc városa díszpolgárává választotta a Bartók+ Operafesztivál érdekében kifejtett tevékenységéért.

2009 októberében a barcelonai Gran Teatre del Liceu Marton Évát aranyérmével tüntette ki. Az elismerést abból az alkalomból, újították fel (1979-ben adták át utoljára Plácido Domingónak) hogy az újjáépített és kibővített operaházat, amely 1994 januárjában szinte teljesen kiégett, 1999 októberében nyitották meg újra. A mintegy 10 dekás aranyérmet a Liceuhoz és közönségéhez kötődő tíz világhírű művész kapta meg (Marton Éván kívül például Edita Gruberova, Jelena Obrazcova, Dolora Zajick, José Carreras és Juan Pons).
 F.Sz. Tosca (Puccini); Turandot (Puccini); Elza, Ortrud (Wagner: Lohengrin); Erzsébet, Vénusz (Wagner: Tannhäuser); Leonora (Verdi: A végzet hatalma, A trubadúr); Leonora (Beethoven: Fidelio); Aida (Verdi); Császárné (R. Strauss: Az árnyék nélküli asszony).