Kedves István!Nagyon köszönöm a kiegészítést, így lett kerekebb a kitűnő énekesnő életrajza.Elnézést a kései reakcióért, de a technika ördöge belebújt a gépembe és egy ideig nem tudtam internetezni.

Előzmény

Válasz

A napokban egy érdekes és aktuális cikk , lényegében interjú, jelent meg a művésznőről. Ha megengeded, kedves Veronika, szeretném bővíteni a cikkedet és ismertetni azokkal, akik esetleg nem olvasták...Köszi...

Kettős évforduló alkalmából látogatott Budapestre Sass Sylvia: július 12-én ünnepli hatvanadik születésnapját, valamint negyven éve lépett először színpadra. .
Nem hagyományos életutat járt be, a sokoldalú szoprán napjait ma nemcsak az éneklés, koncertezés, hanem a tanítás, a festés, sőt mintegy öt éve az írás tölti ki. Most megjelent harmadik könyvével a kézben beszélgettünk kislánykori álmairól, tanításról, fiatalokról, otthonról, az alkotás létfontosságáról.

- Hölgyek koráról nem illik beszélni, ön mégis hatvanadik születésnapja alkalmából érkezett Budapestre június végén, hogy új könyvét bemutassa.

- Mindig felvállaltam a koromat, nincs okom takargatni az igazságot, igyekszem minden életkor szépségét megtalálni. Könyvem megjelenésének másik apropója szintén kerek évforduló: éppen negyven éve indultam el a pályán, húszévesen debütáltam a budapesti Operaház színpadán, Bizet Carmenjének Frasquita szerepében. Huszonnégy évet töltöttem színpadon, de mióta onnan visszavonultam, azóta is rendszeresen koncertezem. Budapestre Nantes-ból érkeztem, ahol fesztivállal kapcsolták össze mesterkurzusomat. Ott is megünnepelték pályakezdésem évfordulóját, többek közt azzal, hogy levetítették az 1976-os Aix-en-Provence-i Fesztivál Traviata-előadását, amelyet Jorge Lavelli rendezett, és amelyben én énekeltem a főszereplő kaméliás hölgyet. Nantes-ban különleges ajándékot kaptam: rólam neveztek el egy kaméliafajt.
Sass Sylvia

- A kerek születésnapok a számvetésre is alkalmat adnak. Gyorsan essünk is túl rajta: elégedett a pályájával?

- Ennél szebben el sem tudom képzelni az életemet. Minden kisgyermekkori álmomat valóra tudtam váltani. Magam is meglepődtem, mennyire úgy történtek a dolgok, ahogyan elképzeltem. Találtam egy korai interjút; már abban azt nyilatkoztam, hogy huszonöt évet szeretnék színpadon tölteni (huszonnégy lett belőle). Azt is mondtam, hogy az éneklésen kívül mást is szeretnék csinálni - ez a vágyam is teljesült: harmadik kötetem jelent most meg, eddig több mint ötven kiállításom nyílt, grafikáim száma is szépen gyarapszik.

- Úgy tudom, nem saját elhatározásából vonult vissza huszonnégy év után.

- Egészségi ügyi okokból vonultam vissza, de így is elégedett vagyok, hiszen ötvenöt opera főszerepét énekelhettem el a világ vezető operaházaiban, mintegy negyven lemezzel a hátam mögött. Csak két figura maradt, amit szerettem volna színpadon is alakítani; az egyik Cherubini Medeája - ezt lemezre énekeltem -, a másik egy Richard Strauss-operaszerep.

- Akkor is elégedettnek érezte magát, amikor búcsút kellett mondani a színpadnak?

- Nem világvégeként éltem meg a visszavonulást, inkább örültem, hogy életben maradtam.

- Ezt azért kérdezem, mert frissen megjelent könyvében, az életrajzi jellegű részeket tagoló általános érvényű megállapítások között a leghosszabb kiemelt gondolat arról szól, hogy az ön számára a színpadi lét jelentette az életet, a valóságot. "...Az életem többi perce csak előkészület volt ezekhez az órákhoz, amikor színpadon lehettem. Csak akkor éltem igazán! Ezért is nehéz elszakadni ettől a hivatástól. Megtalálni az elviselhető átmenetet, hogy ne fájjon annyira az elszakadás..."

- Ezt a bekezdést általában a szakmámra értem. Arra, hogy amikor valaki hatvanéves lesz, már sejti: a színpadon - operaházban vagy koncertteremben - eltölthető évek száma egyre fogy, és énekesként a nyugdíjas kor felé közelít. Ez az érzés akkor is megvan, ha nagyon jó formában vagyok, és senki meg nem mondja rólam, hogy betöltöttem a hatvanat. Énekesnek lenni életmód, és nem könnyű helyzet az, amikor ez egyik pillanatról a másikra megváltozik; amikor belém villan, hogy "ja, már nem kell vigyáznom arra, hogy ne egyek fagylaltot?!" Ugyanezt a hirtelen változást élheti át egy balett-táncos, aki fiatal ugyan, de táncosként vége a pályájának, és inkább koreográfusnak kell mennie. Nálam ezt a szerepet a tanítás tölti be. Nagyon szeretek tanítani, már egész fiatalon tanítottam, és természetes igényem, hogy átadjam, amit eddig megtanultam.
- Miben rosszabb, és miben jobb a fiatalok helyzete, ahhoz a korhoz képest, amikor ön járt hasonló cipőben?

- A mai fiataloknak annyival könnyebb a helyzetük, hogy oda utaznak és akkor, amikor akarnak, mozgási szabadságuk nincs korlátozva. Ugyanakkor ma is ugyanolyan nehéz a pályakezdés, mint az én időmben, egyrészt az egzisztencia megteremtése miatt (albérlet, anyagi helyzet), másrészt a lelki helytállás terén. Számos rendkívül tehetséges növendékkel dolgoztam, akiknél a lelki teherbíró képesség tette lehetetlenné a pályára állást. A legnagyobb tehetség is elkallódhat, ha nem segíti egy professzor keze, ha pszichológiailag nem kap kellő útravalót.

- Ön megkapta Budapesten a segítő kezet ahhoz, hogy lelkileg is helyt álljon a nemzetközi színtéren. A hetvenes években sokat szerepelt külföldön, majd elhagyta Magyarországot. Mi késztette erre a lépésre?

- Mai fogalmaink szerint nem hagytam el Magyarországot; csak egy konzuli útlevelet szerettem volna, ami a szabad utazást tette lehetővé. Én mindig ott vagyok, ahol a munkám van - koncert, mesterkurzus, képzőművészet -, legyen az Franciaország, Japán vagy Brazília. És akár egész évben Magyarországon tartózkodom, ha itt van munkám. Mindig keresem, hol tudok alkotni, mert - a könyvemben is írom -: minden nap, amit nem az alkotásnak szentelek, olyan, mintha elfecséreltem volna.

- Ahogy látom, Magyarországon kevés munkája akad. Nem érzi úgy, hogy elhanyagolják szülőhazájában?

- Mások döntése, meghívnak-e engem, vagy nem. Egy időben ez nekem nagyon fájt, most már nem gondolkozom rajta. Egyébként nem panaszkodhatom: tavaly húsz koncertet adtam Magyarországon, és elkezdődött egy folyamat, aminek szintén nagyon örülök: a Filharmónia Kelet-Magyarország több koncertre is felkért. Idén augusztus 5-én Keszthelyen koncertezem, augusztus 6. és 16. között pedig mesterkurzust vezetek. Siklóson is ünnepséget rendeznek a tiszteletemre, ahol a felvételeimből forgatnak le néhányat. Augusztus 23-án a jezsuita rend által rendezett Jó szó esték keretében is bemutatom új könyvemet. Ha meghívást kapok, boldogan jövök.
* 2011. július 6.

Válasz

Nagyon nagy énekesnőnk Sass Szivia,sok mende-mondát hallottam, miért ment külföldre,egyesek itthohi írígységről beszélnek, tudom, hogy beteg volt, hogy feteni is szokott, hogy Franciaországban él,de semmit sem tudok arról, miért nem lett sokkal világhírűbb, hiszen hangja Maria Callaséhoz hasonlatos. Ha valaki tudja az igazat róla,írja meg.

Válasz