Ruggero Raimondi a Művészetek Palotájában

Hét év után ismét hazánkban vendégszerepelt a világhírű olasz basszista, Ruggero Raimondi. A pályafutásának 43. évében járó művész Miklósa Erika koncertjén a Művészetek Palotájában, Medveczky Ádám vezényletével adott válogatást drámai és komikus szerepeket felölelő repertoárjából.

- A magyar közönség 2001-ben találkozott Önnel utoljára. Egyik leghíresebb szerepét, a Tosca Scarpiáját énekelte az Operaházban, ezt követően pedig a Budapesti Kongresszusi Központban áriaesten hallhattuk. Sokak számára Ön jelenti Scarpia ideális megszemélyesítőjét: a televítió jóvoltából ismer-hettük meg ebben a szerepében, a Tosca eredeti helyszíneiről történt közvetítésen. Azóta egy újabb Tosca-filmet is bemutattak az Ön főszereplésével, Angela Gheorghiu és Roberto Alagna társaságában, Antonio Pappano vezényletével.

- Először Herbert von Karajannal énekeltem ezt a szerepet koncertszerű előadáson, majd lemez-felvételen. Puccini operájával sokéves szünet után találkoztam ismét a közismert filmben, amelyben Zubin Mehta vezényelt. A 2000-ben bemutatott, mozifilmnek készült Tosca is fontos állomása pályafutásomnak. Különleges kihívást jelentett mind a televízióközvetités, mind a film, egészen másfajta megközelítést igényelt. A budapesti Operaházban történő bemutatkozásomra is szívesen emlékszem vissza, itt a kiváló Lukács Gyöngyi volt a partnerem. Mindig szívesen alakítom Scarpiát, amely az egyik legkedvesebb szerepem. Mint minden alakításomat, Scarpiát is a darab történelmi és irodalmi hátteréből, valamint a szövegből és a zenéből kiindulva személyesítem meg. Puccininál különösen fontos a szöveg és a zene egysége, de annyira hús-vér embereket ábrázol darabjaiban, hogy szinte elegendő csak a zenére támaszkodni a megformálásban. Scarpia egyrészt kifinomult úriember, egy szicíliai báró, másrészt bürokrata, reakciós rendőrfőnök, aki már kora reggel várja a pápa előcsarnokában az államtitkár utasításait. Este a város sötét helyeit látogatja, személyiségét ki nem élt vágyai a perverzitás felé sodorják.

- Széles repertoárján a legkülönbözőbb szerepek találhatók, Mozart Figarójától kezdve Escamillón keresztül II. Fülöpig. Nagy szerepeinek többségét mindmáig repertoárján tartja, hamarosan Nápolyban Verdi Lombardok című operájának Paganóját fogja alakítani.

- Egyéniségemhez az olyan összetett szerepek állnak a legközelebb, mint II. Fülöp vagy Borisz Godunov.
Bepillantva a lélek misztikus mélységeibe, pszichológiailag megmagyarázhatatlan rétegeibe, azt látjuk, hogy személyiségük összetettsége és mélysége őrli fel ezeket az embereket. Hosszú éveken át dolgoztam azon, hogy énektechnikailag is hitelesen szólaltassam meg a világosabb fekvést igénylő nagy Shakespeare-Verdi-hősöket, Jágót és Falstaffot. Hangfajom tulajdonképpen nem igazi basszbariton, hanem - saját terminológiám szerint - „basszus-bariton”. A régebbi énekművészek közül egyik példaképem Saljapin, az enyémhez hasonló karakterű hangja volt. Ő fordulópontot jelentett az operajátszásban, mert nemcsak énekes volt, hanem kiváló előadóművész is.

- Az elmondottakból is kitűnik, mennyire fontosnak tartja a rendszeres tanulást, a folyamatos művészi fejlődést.

- Szerencsésnek tartom magam, mivel a legnagyobb karmesterekkel, Karajannal, Abbadóval, Mutival, Levine-nal, Maazellel, Mehtával, Gardellivel, Gavezzineivel dolgoz-hattam együtt, s olyan legendás énekesekkel állhattam színpadon pályám kezdetén, mint Franco Corelli, Giuseppe Taddei. Mindegyiktől sokat tanultam, s ez elősegítette a fejlődésemet. Fontosnak tartom, hogy a művész nyitott legyen: épüljön mások koncepciójából is. Művészetem technikai alapjait a római Santa Cecilia Akadémián tökéletesítettem, ahol kedves magyar évfolyamtársam volt Gonzálezné Horváth Veronika, aki hosszú időn keresztül volt az Operaház énekmestere. Magyarországon 2001 előtt csak a pályám kezdetén, 1967-ben  énekeltem, a Margitszigeten, a pármai operaházzal adott koncerten. Most is örömmel léptem fel a magyar fővárosban. Nagy öröm számomra, hogy először énekelhettem Miklósa Erikával, az igen tehetséges fiatal énekesnővel. Remélem, a jövőben több alkalommal is találkozhatom a magyar közönséggel, akik most is szeretettel fogadtak.

/A riport 2008-ban készült/.

Raimondi Bolognaban született 1941.október 03-án.

Olasz basszbariton.Francesco Molinari-Pradelli karmestenél volt meghallgatáson az akkor 15 éves fiú.A hangja már olyan volt mint egy felnőtté és a karmester biztatására komolyan kezdett az operaénekléssel foglalkozni.Ettore Campogalliani-nál kezdte énektanulmányait, 16 évesen felvételt nyert a milánói Giuseppe Verdi konzervatóriumba.Később Rómában folytatta tanulmányait Teresa Pediconi és Armando Piervenanzi irányításával.
Miután Spoletoban megnyerte a Fiatal Operaénekesek Nemzeti versenyét, ugyanitt debütált a Bohémélet filozófusaként (Colline).
A Teatro dell'Opera Roma-ban "beugrott" Verdi A szicíliai vecsernye c. opera Procida szerepében és hatalmas sikert aratott.A fiatal, félénk és merev énekest sokan segítették, nemsokára kiforrott, magabiztos operaénekesé vált.
Raimondi a nagy olasz operaházak kedvelt vendége lett, mint a velencei La Fenice a torinói Teatro Regio, a firenzei Teatro Comunale, a Scalaban 1968-ban debütált a Turandot Timurjaként. Külföldön a Glyndebourne Fesztiválon 1969-ben a Don Giovanniban lépett színre.
A Metropolitaine-ben 1970-ben lépett fel először az Ernaniban Silva megformálójaként.Ezt követte 1972-ben a Covent Garden ahol Fiesco szerepét énekelte a Simon Boccanegrában.
1975-ben a Párizsi Operában először Procidát énekelte, majd a Borisz Godunov címszerepét is.Salzburgban 1980-ban az Aida kiályának szerepében mutatkozott be.
1986-ban először rendezett operát (Don Giovanni) és innentől kezdve az éneklés mellett rendezést is vállalt.
Néhány fontosabb szerepe a már említetteken kívűl:Fülöp király a Don Carlosban, Escamillo a Carmenben (film is készült Placido Domingo és Julia Migenes főszereplésével.), Attila, Almaviva a Figaro házasságában,
Don Alfonso a Cosi fan tutte-ban, Massenet Don Quijote-jének a címszerepe és szerepelt abban a nagy sikert aratott élő filmközvetítésben ahol a Tosca.ban partnere volt Catherine Malfitano és Placido Domingo a karmester Zubin Mehta volt.
Számtalan lemezfelvétele van és kedvelt szereplője az operafilmeknek, de játszott tv sorozatban is.

*