HANGOSZTÁLYOK 2 – Férfi hangok.

Az énekesek – pontosabban az énekhangok – különböző típusokra oszlanak, de nemük és hangfekvésük szerint hét osztályt alkotnak. Ezek az osztályok, az idők során további alkategóriákra oszlottak.

    * női hangosztályok:

        * szoprán

        * mezzoszoprán

        * alt

    * férfi hangosztályok:

        * kontratenor

        * tenor

        * bariton

        * basszus

********************************************************************************************************

FÉRFI HANGOK

Kontratenor

A kontratenor (vagy férfialt) egy énekes hangfaj.

A női alt szólam hangmagasságát nagyjából elérő, falzettszerű férfi énekes hang. Elsősorban a 16-17. századi angol egyházi zenében fordult elő.

Hangterjedelme crc2, a magasabbaké: g-e2.

A régi zene historikus előadásain a 20. század második felében felelevenítették a kontratenor énektechnikát.

Austrál kontratenor Graham Pushee énekel:

******************************************************************************************************

Tenor

A tenor (olaszul tenore) a legmagasabb fekvésű férfihang, amelynek hangterjedelme rendszerint a c-től a c"-ig terjed, az összes közbeeső kromatikus zöngékkel. Kivételes képességű tenoristák azonban ezeket a határokat kis terccel fel vagy le tudják nagyobbítani.

A tenor általában a szoprán párja az operákban és egyéb vokális művekben, ill. a férfi főhős.

A könnyűzenében egyik nagy hangterjedelmű tenor Varga Miklós. Hangterjedelme nagy F-től C"'-ig terjed, ami D"-től falzett. Így torokhangon a hangterjedelme egy kis terc híján 3 oktáv, a teljes hangterjedelme pedig 3 oktáv és egy kvint, azaz több mint 3 és fél oktáv.

Eredete

Eredetileg, a 11. századtól kezdve a tenor az organumoknak az a szólama, amelyet alapul vettek, amelyhez hozzáimprovizálták, vagy később hozzákomponálták a többi szólamot. A 9-12. században ez szinte kizárólag egy gregorián ének vagy annak valamely részlete volt. E szólam korábban a felső szólam volt, a neve vox principalis; a tenor, azaz tartó nevet akkor kapta, amikor a 11. században alulra került. A másik elnevezése ekkor cantus. Ezt a szólamszervező szerepét később, a három- és négyszólamú komponálás korában, majd az újabb műfajokban (conductus, motetta) is megtartotta, noha a 14.-15. század folyamán már nem is mindig a tenor volt a legalsó szólam, hanem a contratenor bassus. A tenor mint kiinduló, már adott szólam köré való komponálási módszer joggal tekinthető a későbbi cantus firmus-technika elődjének. A tenorszólam hangfekvésének megfelelő énekhang a szólamról kapta a nevét.

Típusai

    * Tenore drammatico, di forza vagy robusto: a „hős” hangú tenor

    * Hőstenor vagy Heldentenor: az előző, erősebb bariton hatással, elsősorban Wagner és követőinek operáiban található.

    * Tenore Buffo: „vígtenor”; gyenge hangú tenor, aki a vígoperákban és hasonló darabokban a nevettető szerepet játssza (főleg Mozart operáiban)

    * Tenore lirico vagy di grazia: a méltóságteljes tenor, főként Verdi operáiban található

    * Tenore (lirico) spinto: a tenore drammatico és lirico kombinálása, szintén Verdi operáiban gyakori

    * Trial: magas, nazális hang, főként vígoperákban található, szerepe a tenore buffoval megegyező

    * Baritenor: baritont is énekelni tudó tenor, általában igen sötét hanggal.

Barbershop zene esetén bass, baritone és lead szólamok mellett a tenor a legmagasabb (b-d'), és általában falzett hangon énekel. Klasszikus megfelelője a váltótenor.

********************************************************************************************************

Bariton

A bariton (ol. Baritono) a férfi hangfajok egyik legszebbike, amely a basszus méltóságát és erejét a tenor fényével egyesíti, tehát középhelyet foglal el e két hangfaj közt.

A bariton szó tulajdonképen annyit tesz, mint „mélyenhangzó”, tehát nyilván a magas tenor-hangra való tekintettel lett megválasztva. A franciák a baritont basse-taille, értsd: mély tenornak (ami a fenti megjegyzésnek teljesen megfelel), vagy concordant-nak nevezik (mert a bariton a hangterjedelem tekintetében a tenorokkal és basszusokkal „összeegyezik”).

Fajták hangmagasság szerint

A bariton hangterjedelme FISZ/A és g' között húzódik. Későbbi korokban kezdtek a zeneszerzők olyan operákat írni, ahol a bariton a főszereplő; ennek oka az, hogy nem kismértékben apad a jóhangú tenoristák száma.

A bariton hangokat aszerint, amint azok inkább fel- vagy lefelé terjednek, tenor-, illetőleg basszbaritonoknak nevezzük. A tenorbariton a hőstenortól (Tenore drammatico, di forza vagy robusto) alig különböztethető meg; legalább sok hőstenor nem egyéb, mint olyan baritonista, akinek hangját különösen a magasabb hangokra képezték ki.

Kiváló bariton szerepek vannak az operákban: Don Giovanni, Tell Vilmos stb.

Típusok

    * Drámai bariton: a bariton erős, mély változata, például Beethoven Fideliojában Pizarro.

    * Lírai bariton: a legtöbbet használt baritontípus, sokszor komikus szereplők ilyenek, például Mozart Varázsfuvolájából Papageno.

    * Verdi-bariton: egy igen magas bariton fajta, főleg a romantikus operákban kedvelt.

    * Hősbariton: a drámaihoz hasonló, erőteljes, "érces" hang, például Puccini Tosca-jában Scarpia vagy egyes Wagner szerepek.

A barbershop-zenében a lead szólamnál picivel alacsonyabb, általában egy kvinttel a basszus fölött énekel. Ebben a stílusban nők is énekelhetik (ha elég mély hanggal rendelkeznek).

****************************************************************

Basszus

A basszus (ol. basso, lat. bassus, fr. basse) valamilyen zenei darabnak legmélyebb, illetve legalsóbb szólama, melyre annak egész harmóniai szerkezete épül. Ez a szólam általában a többi szólamtól nagyobb távolságban mozog, mint a többi szólam egymáshoz viszonyítva.

Zeneelmélet

Minél mozgékonyabb a basszus, annál inkább elveszti jellegét mint alap, melyre a többi szólamok építkeznek.

A basszus helyes szólamvezetése nagymértékben megnöveli a zenedarab hatását és a zeneszerző technikai képzettségének legbiztosabb jele. A reneszánsz korban, a németalföldi szigorú polifónia korszakában (14.–16. század), amikor a hangszeres zene – egyes táncdarabokat kivéve – még nem létezett; a basszus a mai értelemben még nem létezett.

A basszus első alkalmazója Viadana volt; az ő basso continuója valódi alapul szolgált a zeneszerzeményeknek. Jól meg kell különböztetni azonban a basso continuo-t, a generálbasszust, és a törzsalhangot, mely utóbbi Jean-Philippe Rameau találmánya, és s csak valamely zenemű összhangzattani elemzésénél képzett törzshangokból áll, lásd törzshang.

A klasszikus szerzők szerint gyorsabb futamokat a mély fekvésben nem szabad alkalmazni, mert itt érthetetlenekké válnának, míg ellenben a közép és felső fekvésben hatalmas hatást idéznek elő.

Basszus hangfekvés

Ezen kívül a basszus jelöli még a legmélyebb férfihangot. F-től f'-ig számítható, noha igen sok énekes képes a nagy C-t, sőt kontra H-t és B-t is énekelni.

A hangzása tömör és teljes, jellege pedig komoly, méltóságteljes, és ünnepélyes, de azért humorisztikus kifejezésre is igen alkalmas.

Fokozatok

    * A magas basszus (bariton), terjedelme A-fisz'

    * A mély basszus, terjedelme kontra F-esz.

Típusok

    * Karakterbasszus

    * Basso profondo – igen mély és sötét hangzású

    * Basso cantante – világos hangú basszus

    * Basso buffo – „vígbasszus”

    * Basszusbariton – a legmagasabb basszus, átmeneti fajta, olyan, amelyik baritont is tud énekelni

Basszus szerepek

Georg Friedrich Händel és Johann Sebastian Bach e tekintetben a legmagasabb helyet foglalják el. Így például a Megváltó recitativói Bach Máté-passiójában a legmagasztosabb szerzemények közé tartoznak, amiket a basszus számára írtak. A humort illetőleg Wolfgang Amadeus Mozart Szöktetés a szerájból című operájában Ozmin szerepe a legtündöklőbb példát képezi.

Híres basszusszerepek még: Sarastro (Mozart: A varázsfuvola), Borisz Godunov, Hans Sachs (Wagner: Nürnbergi mesterdalnokok), Wotan, Kurwenal, a Kormányzó (Mozart: Don Giovanni), Don  Alfonso, Pizzarro, Jochanaan (Richard Strauss: Salome), Simon Boccanegra, Escamillo (Bizet: Carmen)

****************************************************************

Koréh Endre basso profondo