Szabó Lujza

 

 

 

(Bp., 1904–Bp., 1934. nov. 19.): énekesnő (drámai és koloratúrszoprán). A Zak-n Sík József és Unger Ernő növendéke. 1927-től haláláig az Operaház magánénekesnője volt. Rövid, de sikeres pályafutása alatt mintegy 50 szerepet énekelt. Művészetét csodálatos hang, fölényes technikai tudás jellemezte. Külföldi operaszínpadokon – Berlinben és Amszterdamban – is nagy sikerrel vendégszerepelt. F.Sz. Melinda (Erkel F.: Bánk bán); Gilda (Verdi: Rigoletto); Az Éj királynője (Mozart: A varázsfuvola).

Kálmán Oszkár

(Kisszentpéter, 1887. június 19. – Budapest, 1971. november 17.) operaénekes (basszus). Neve a magyar operatörténetben ma már elsősorban mint Bartók első Kékszakállúja él.

Felsőkereskedelmi iskolában éretségizett, tisztviselőként dolgozott, közben magánúton tanult énekelni. Előéneklés után 1913-ban szerződtette az Operaház.

Kisebb szerepek után első jelentős szerepe Sarastro volt (Mozart: A varázsfuvola).

1918. május 24-én volt a nevezetes Bartók-ősbemutató, ami a szerzőnek is teljes megelegédésére szolgált (a közönség viszont értetlenül fogadta az új művet).

Giuseppe Fortunino Francesco Verdi

(Le Roncole, 1813. október 10. – Milánó, 1901. január 27.) a 19. század legnépszerűbb olasz zeneszerzője volt, az operának (Mozart és Wagner mellett) kimagasló egyénisége.

Szülei kocsmárosok voltak a Parmához közeli Busseto melletti Le Roncole falucskában. Bár a család szegény volt, támogatásukkal a fiú zenei tehetsége hamar kibontakozott: tizenkét éves korára kinevezték a helyi templom orgonistájának, és hamarosan Bussetóba költözhetett, hogy megkezdje rendszeres zenei tanulmányait.

Részletek a "Hogy volt?! sorozat aktuális műsorából.

 

Rendező: Keresztesi Zoltán, Komlós András, Nemlaha György, Déri Balázs, Varga Zs. Csaba; operatőr: Fazekas Bence, Halla József; gyártásvezető: Tóth Ferenc; szerkesztő: Novák Erzsébet, Pável Ildikó, Nagy György, Mohácsi Szilvia, Sáska Péter, Csizmár Edina; műsorvezető: Nagy György, Török Olivér, Radványi Dorottya, Novodomszky Éva, Gundel Takács Gábor, Sugár Ágnes, Gaskó Balázs.

 

 

Házy Erzsébet (Pozsony, 1929.

84 esztendős lenne Házy Erzsébet (1929. október 1. – 1982. november 24.) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar szoprán operaénekes. Legnagyobb sikere a Manon Lescaut (Puccini) címszerepe volt, alakítását még ma is az évszázad Manonjaként emlegetik.

Agyvérzést kapott a színpadon az énekesnő

Verdi Requiemjét végigénekelte Florencia Fabris argentin szoprán, aki az előadás alatt agyvérzést kapott és két nappal később elhunyt.

A 38 éves, főként verista művekben elismert szoprán a nyugat-argentínai San Juanban mintegy félezer néző előtt Verdi Requiemjében lépett pódiumra. A koncert utolsó perceiben rosszul érezte magát. Végigénekelte a szólamát, az utolsó taktusokhoz leült és nem állt fel a tapshoz sem, hanem gyorsan elhagyta a színpadot.

 

Svéd Sándor operaénekes
(Budapest, 1906. május 29 – Bécs, 1979. június 9)

Tanulmányait 1924 és 1929 között Szabados Bélánál a Zeneakadémián, majd Olaszországban – Sammarco és Stracciari irányításával – végezte. 1928-ban debütált Budapesten, Lunaként; akkor, amikor nálunk is bécsi, berlini színvonalon lehetett – saját erőből – Verdi-előadásokat rendezni. Fellépett az 1929-és, Sergio Failoni által vezényelt A végzet hatalmában, amelynek sikere a szép hangok mellett kétségkívül az elemi erejű olasz dirigens drámai interpretációjának volt köszönhető.

Moldován Stefánia (1931-2012) operaénekesnőről, akiről Jerevánban kiderült, hogy örmény, erre kiürült a terem.

 

 

Sajóudvarhelyen született, ami Romániában található, és nem számít magyar településnek, már 150 éve is román volt a lakosok túlnyomó többsége. Moldován Stefánia azonban apai ágon örmény származású, gyökereit már akkor is vállalta, amikor ez még nem volt minden ellenérzés nélküli.

A kiváló énekesnő egész pályafutása hazánkhoz kötődik, itt tanult a Zeneművészeti Főiskolán, és annak idején az Operaház énekkarában lépett először színpadra.