Berczelly István

(Bp., 1938. szept. 9.– ): énekes (basszbariton). Énektanulmányait Feleki Rezső, Jámbor László és Szabó Miklós irányításával folytatta. 1965–1970 között a debreceni Csokonai Színház tagja. 1970-ben szerződött az Operaházba. A német és olasz repertoár csaknem valamennyi jelentős bariton szerepét énekelte. Alakításaiért Liszt Ferenc-díjjal (1987) és Székely Mihály-emlékplakettel (1986) tüntették ki. F.Sz. Don Giovanni (Mozart); René (Verdi: Az álarcosbál); Scarpia (Puccini: Tosca); Jágó (Verdi: Otello); Párma grófja (Farkas F.: Egy úr Velencéből); Wotan (Wagner: A Rajna kincse).

Kalmár Magda

(Bp., 1944. márc. 4.– ): énekesnő (szoprán). Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Balassa Istvánné és Kapitánffy Istvánné tanítványaként végezte. 1967-től az Operaház magánénekese. 1972-ben I. díjat nyert Pozsonyban az UNESCO énekversenyén. Több mű ős-, ill. mo.-i bemutatójának volt főszereplője. Számos hanglemezfelvételt rögzítettek közreműködésével, ezek közül kettő nemzetközi díjat nyert. Hangversenyénekesként is elismert, gyakran fellép operettek főszerepeiben is.

Joviczky József

(Újpest, 1918. márc. 26.–1986. ): énekes (tenor). Énektanulmányait a Zak-n baritonként folytatta 1943-tól 1947-ig Walter Margit és Maleczky Oszkár irányításával. 1948-ban Siegmundként (Wagner: A walkűr) debütált az Operaházban. További sikerei is elsősorban Wagner operáihoz fűződnek. 1947–1970 között volt az Operaház vezető – bizonyos időszakonként egyetlen – Wagner-tenorja. Gyakran vendégszerepelt az egykori szocialista országokban, és oratóriuménekesként is sikeres volt.

Tiszay Magda

(Békéscsaba, 1919. ápr. 4.–München, 1989. dec. 27.): énekesnő (alt). 1944-ben mutatkozott be az Operaházban ifj. J. Strauss A cigánybáró Mirabellájaként. A háború utáni időszakban hamarosan ő lett a társ. vezető alt énekesnője az Orfeusz (Gluck: Orfeusz és Euridiké) és a Carmen (Bizet) igen nagy sikerrel megformált címszerepei után. 1958-ban sikerrel énekelte Kodály Zoltán Háry János c. operájának női főszerepét. Drámai hang birtokosa volt az alt regiszterben, és egészen kivételes stílusérzékkel rendelkezett.

Szabó Miklós

(Székesfehérvár, 1909. nov. 27.–Bp.,1999.máj.22. ): énekes (tenor), zenei műfordító. Tanulmányait magánúton, Max Herzberg növendékeként végezte. 1937–38-ban a Városi Színház, 1941–45-ben az Operaház, 1946–48-ban a Vígopera, 1957–1969 között a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese. Pályafutása során 68 szerepet énekelt, közöttük számos ősbemutatón és mo.-i bemutatón. Gyakran lépett fel oratórium- és dalesteken, de népdal- és operetténekesként is ismert.

Anday Piroska

(Bp., 1903. dec. 22.–Bécs, 1977. okt. 20.): énekesnő (alt). Tanulmányait a Zak-n végezte, a hegedű tanszakon Hubay Jenő, az ének tanszakon Anthes György, a világhírű tenorista növendéke. 1920-ban a Városi Színházban Bizet: Carmen c. operájában aratott sikert. Még ugyanabban az évben debütált az Operaházban is. 1921-ben Franz Schalk javaslatára szerződtette a bécsi Staatsoper. 1961-ig kisebb megszakításokkal a Staatsoper tagja, de a világ számos operaszínpadán is szerepelt (Berlin–Staatsoper, Párizs–Nagyopera, London–Covent Garden).

Dr. Szedő Miklós

 

 

 

(Bp., 1898. jún. 8.–Bp., 1978. aug. 19.): énekes (tenor).

Orvostanhallgató volt, a mentőknél dolgozott, amikor
felfedezték tehetségét (1921).

Krammer Teréz, Kovács Ferenc és ifj. Ábrányiné növendéke volt, majd Bécsben folytatott énektanulmányokat.

1926–27-ben az Operaház ösztöndíjasa.

Egy évadot énekelt az Operaházban, majd 1939-ig a Városi Színház tagja volt.

Ezután Dél-Amerikába emigrált. Brazíliában, Argentínában és Chilében egy olasz társulattal lépett fel.

Koltay Valéria

(Bp., 1925. jan. 22.–Bp.,1998.jún.03. ): énekesnő (szoprán). Tanulmányait 1941-től 1947-ig Maleczky Oszkár növendékeként végezte a Zak-n. 1947–1977 között az Operaház magánénekese. 1948-ban Otto Klemperer vezényletével debütált Blonde szerepében (Mozart: Szöktetés a szerájból). Három évtizedes pályafutása során a szubrett szerepekben ért el kiemelkedő sikereket, különösen emlékezetes alakításokat nyújtott valamennyi nagy Mozart-operában.

 

Jámbor László

 

 

 

(Mende, 1911. máj. 18.–Bp.,1995.máj.01. ): énekes (bariton).

Tanulmányait magánúton végezte, majd Rómában Manfredo Polvarosi növendéke volt.

1937-ben A varázsfuvola (Mozart) Öreg papjaként debütált az Operaházban, amelynek 1974-ig volt magánénekese, azonban 1979-ig nyugdíjasként rendszeresen fellépett.

Harminc éven át volt az Operaház egyik vezető hősbaritonja, hatalmas repertoárral rendelkező, minden stíluskorszakban otthonos művész.

Czanik Zsófia

(Mezőtelegd, 1920. jan. 13.–1998.okt.01. ): énekesnő (drámai szoprán).

1933–1947 között a Zak-n Jászó György tanítványa.

1947–51-ben az Operaház ösztöndíjasa, Aurélia szerepében debütált (Verdi: Az álarcosbál).

1951–1969 között az Operaház magánénekesnője.

Nagy sikerrel szerepelt Borogyin, Beethoven, Verdi, Wagner, Goldmark és Puccini operáiban.

Fontosabb szerepei: Amélia (Verdi: Az álarcosbál); Leonora (Beethoven: Fidelio); Santuzza (Mascagni: Parasztbecsület); Tosca (Puccini).

 

Giacomo Puccini: Gianni Schicchi

Gianni Schicchi Giacomo Puccini egyik egyfelvonásos operája. Librettóját Giovacchino Forzano írta Dante Isteni színjátékának alapján. Puccini Triptichonjának harmadik darabja. Ősbemutatójára 1918-ban került sor a New York-i Metropolitan Operaházban.

Cselekmény:

Helyszín: Firenze 1299 - ben.

Buoso Donati, a dúsgazdag firenzei polgár rokonai körében hal meg, akik között óriási pánik tör ki, hiszen kiderül, minden vagyonát egy kolostorra hagyta.

Szalma Ferenc

(Szeged, 1923. márc. 19.–2001.szept.29. ): énekes (basszus).

Tanulmányait a szegedi konzervatóriumban, majd Nürnbergben és Bambergben végezte.

1952-ben került a Szegedi Nemzeti Színházhoz, először mint énekkari tag, majd 1957-től magánénekesként.

1954-ben nagy sikerrel mutatkozott be az Anyegin (Csajkovszkij) Zareckij szerepében.

1963-ban szerződött az Operaházhoz, amelynek 1983-ig, nyugdíjba vonulásáig egyik legnépszerűbb tagja volt.

Számos hanglemezfelvétel közreműködője.

Moldován Stefánia

 

 

(Sajóudvarhely, 1931. aug. 24.– ): énekesnő (szoprán).

Tanulmányait 1948-tól 1953-ig dr. Sipos Jenő tanítványaként végezte a Zak-n.

Pályáját az Operaház énekkarában kezdte.

1954-ben Mimi (Puccini: Bohémélet) szerepében debütált a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol 1954–1961 között tag volt.

1961-től az Operaház magánénekese.

Mind hangjának kiegyenlített, telt hangzásával, mind alakításainak drámaiságával és szenvedélyes lendületével a társulat vezető szopránjai közé tartozott.

Franco Corelli
(1921.Ancona-2003.Miláno)

Olasz trenor, különösen a spinto tenor és a drámai olasz tenor szerepekben kedvelte meg a közönség.
Karrierje 1951-ben kezdődőtt és 1976- ban szép nemzetközi sikerek után fejeződött be.
Családjában nem volt zenész, a fiatal Corelli is haditengerészeti mérnöknek tanult Bolognaban. Műkedvelő énekes barátja nevezte őt be egy énekesversenyre, amit ugyan nem nyert meg, de a zsűritagok biztatására énekesi tanulmányokat kezdett a Pesaro Zenei Konzervatóriumban.

Ladányi Andrea

(Bp., 1961. ápr. 29.– ): táncosnő, koreográfus. Az ÁBI-ben 1980-ban kapott balettművész diplomát, s a Győri Baletthez szerződött, ahol 1986-ig magántáncos volt. Az egy. legszuggesztívebb balerinájaként számos főszerepet táncolt el, majd 1986-tól szabadúszó lett, s elsősorban Kanada különböző balettegy.-eiben lépett fel, Montrealban, Calgaryban, Torontóban. Kanadai és USA-beli tanulmányai révén táncnyelve, technikai tudása rendkívül kiszélesedett, mert miközben klasszikusbalett-órákat adott, folyamatosan képezte magát, így a modern tánc különböző technikáit is elsajátította.

Markó Iván

(Balassagyarmat, 1947. márc. 29.– ): táncos, koreográfus, balettigazgató. Az ÁBI-ben 1967-ben fejezte be balett-tanulmányait, és az Operaház tagja lett, 1971 óta magántáncosa. 1972-ben Maurice Béjart világhírű egy.-éhez, A XX. Század Balettjéhez szerződött szólistaként. 1979-ben hazatért, s az ÁBI akkor végzett növendékeivel megalapították a Győri Balettet, amelyet 1991-ig vezetett. 1991 nyarától szabadfoglalkozású művész. Lírai alkatú, tiszta klasszikus technikájú, szuggesztív előadóművész, aki a 70-es években a világ balettművészeinek élvonalába tartozott.

Orosz Júlia

 

 

(Bp., 1908. márc. 3.–1997.okt.20. ): énekesnő (szoprán).

Tanulmányait a Zak-n végezte.

Nagy sikerű koncerteket adott hazai városokban és Franciaország-szerte.

1929-ben debütált az Operaházban Blondeként (Mozart: Szöktetés a szerájból).

1929–30-ban az Operaház ösztöndíjasa, 1930–1969 között magánénekesnője.

Európa számos jelentős operaházában vendégszerepelt.

Négy évtizedes pályafutása alatt közel nyolcvan szerepet énekelt.

Vaszy Viktor

(Bp., 1903. júl. 25.–Szeged, 1979. márc. 12.): zeneszerző, karmester. Vaszy Viktor a szegedi nagyárvíz 100. évfordulóján, 1979. március 12-én, a Falstaff kisszínházi próbáján, vezénylés közben ráborult a karmesteri pultra, és csendben elhunyt.

Tanulmányait 1919–25-ben végezte, a hegedű szakon Zsolt Nándor és Szerémi Gusztáv, a zeneszerzés szakon Kodály Zoltán és Koessler János növendéke volt.

1925–29-ben a Székesfővárosi Zenekar, 1929–1941 között a Budapesti Egyetemi Énekkar, 1935–41-ben a Budapesti Palestrina Kórus karnagya.

Palánkay Klára

 

(Bp., 1924. jún. 3.–Bp.,2007.jan.24 ): énekesnő (mezzoszoprán).

Tanulmányait 1938-tól 1944-ig végezte a Zak-n Rosthy Anna irányításával, majd Rómában képezte tovább hangját.

1944-ben Amneris (Verdi: Aida) szerepében debütált az Operaházban, amelynek visszavonulásáig, 1970-ig volt vezető magánénekesnője.

A magyar operakultúra 1945 utáni történetének legjelentősebb drámai mezzoszopránja. Elsősorban hangjának drámai ereje, rendkívüli színészi temperamentuma tette alakításait felejthetetlenné.

Begányi Ferenc

(Miskolc, 1937. febr. 27.–Bp., 2000.júl.04. ): énekes (basszus).

Pályafutását – a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Balassa Istvánné irányításával folytatott énektanulmányok után – 1964-ben kezdte énekkari tagként az Operaházban, 1966-ban lett magánénekes.

A repertoár csaknem valamennyi jelentős basszus szólamát, mintegy 70 szerepét énekelte.

Számos hanglemez- és televíziós operafelvétel közreműködője.

Hangversenyénekesként is fellép.

 

Leblanc Győző

 

 
 
(Bp., 1947. márc. 28.– ): énekes (tenor).
Énektanulmányait 1969–1975 között a Zak-n Kutrucz Éva és dr. Sipos Jenő tanítványaként végezte.
1975-től az Operaház magánénekese.
Operettek bonviván szerepeiben is gyakran fellép.
Számos alkalommal vendégszerepelt külföldön.
Fontosabb szerepei: Alfréd (Verdi: Traviata); Faust (Gounod); Pinkerton (Puccini: Pillangókisasszony).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Leblanc Győző - Egy rózsaszál szebben beszél

Szöveg: Heltai Jenő.

Jablonkay Éva

 

 

 

 

(Mezőkövesd, 1939. dec. 1.–2010.júl.12. ): énekesnő (alt).

Énektanulmányait 1962–67 között végezte a Zak-n Lendvai Andor, majd Réti József irányításával.

1968-ban debütált Gertrud (Szokolay Sándor: Hamlet) szerepében, és azóta az Operaház tagja.

Drámai és karakterszerepekben egyaránt kiemelkedő sikerrel szerepel.

1977-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki.

Fontosabb szerepei:  Azucena (Verdi: A trubadúr); Márfa (Muszorgszkij: Hovanscsina); Delila (Saint-Saëns: Sámson és Delila).

Bende Zsolt

 

 

(Bp., 1926. máj. 23.– 1998.jún.27.): énekes (bariton).

Tanulmányait a Zak-n 1948–1955 között Révhegyi Ferencné és dr. Sípos Jenő irányításával végezte.

1956–57-ben a Szegedi Nemzeti Színház, 1957-től az Operaház magánénekese.

1974-től a Zak ének tanszakán egyetemi docens.

Pályafutása során végigénekelte a repertoár csaknem valamennyi jelentős bariton szólamát a lírai szerepkörtől a vígoperai hősökön át a nagy karakterszerepekig.

Budanovits Mária

 

 

 

 

 

 

 

(Szabadka, 1884. aug. 12. – Bp., 1976. máj. 7.): énekesnő (mezzoszoprán).

Maleczky Bianka és Anthes György növendékeként kitüntetéssel végzett a Zak-n, majd Mme Cahier tanítványa volt.

1914-ben debütált az Operaházban Verdi A trubadúr c. művének Azucena szerepében. 1915–1954 között a dalszínház egyik vezető énekese, elsősorban Verdi, Wagner, Bizet, Erkel műveinek avatott tolmácsolója.

Kiemelkedő sikert aratott Az álarcosbál, A végzet hatalma (Verdi), a Gioconda (Ponchielli) főszerepeiben.

Medek Anna

 

 

Medek Anna (Bp., 1885. okt. 1.–Bp., 1960. aug. 24.): énekesnő (szoprán).

Maleczkyné Ellinger Jozefa magánnövendéke volt, majd a párizsi Conservatoire-on tanult Jean Lorraine tanítványaként. Bp.-re visszatérve Maleczkynénál fejezte be énektanulmányait.

1908-ban az Operaházban vendégként énekelte Elza (Wagner: Lohengrin) és Senta (Wagner: A bolygó hollandi) szerepét.

1908–1932 között az Operaház magánénekesnője, 1923-tól örökös tagja.

Fülöp Viktor

(Bp., 1929. febr. 9.–Bp.,1997.júl.13. ): táncos, balettmester.

Tanulmányait Nádasi Ferencnél folytatta. 1943-ban az Operaház tagja lett, 1949-től magántáncosa.

Az ötvenes években többször tanult Moszkvában neves balettmestereknél.

1956-tól az Operaház próbavezető balettmestere.

1981–1984 között – évekig tartó mellőztetés után – a Győri Balettnél volt vendégművész.

Rendkívüli művészegyéniség, aki a hűvös, klasszikus eleganciát és a drámai szuggesztivitást, sőt humort igénylő szerepekben is kimagaslót, összetéveszthetetlent tudott nyújtani évtizedeken át.

Hágai Katalin; (Hágelmayer)

(Bp., 1961. jún. 3.– ): táncosnő.

Szakmai tanulmányait Hidas Hedvig vezetésével 1980-ban fejezte be az ÁBI-ben, majd egy évig a Moszkvai Balett Intézet ösztöndíjasaként tanult tovább.

1981 óta az Operaház magántáncosa.

Rendkívül érzékeny, nagy kifejezőerővel rendelkező balerina, aki legnagyobb sikereit drámai szerepformálásaival aratta.

Liszt Ferenc-díjas (1987), érdemes művész (1990).

Fontosabb szerepei: Múzsa (Seregi L.: A cédrus); Zaréma (Zaharov: A bahcsiszeráji szökőkút); Lány (Fodor A., ill.

Bárány-Paál László

(Bp., 1952. dec. 14.– ): énekes (basszus).

Tanulmányait magánúton, Hetényi Kálmán, dr. Sipos Jenő és Czakó Mária irányításával végezte.

1973–74-ben a Debreceni Kodály Kórus tagja, 1974–1985 között a debreceni Csokonai Színház magánénekese.

1985-ben szerződött az Operaházhoz magánénekesként.

Fontosabb szerepei: Sarastro, öreg pap (Mozart: A varázsfuvola); Dulcamara (Donizetti: Szerelmi bájital); Colline (Puccini: Bohémélet); Geronte (Puccini: Manon Lescaut); Fasolt (Wagner: A Rajna kincse).

Iván Ildikó

 

 

(Bp., 1959. jan. 24.– ): énekesnő (szoprán).

Énektanulmányait a Zak-n folytatta.

1984–1988 között a Szegedi Nemzeti Színház, 1988-tól a bonni Operaház magánénekese.

Több nemzetközi énekverseny – Karlovy Vary, Stuttgart, Szófia – díjazottja és ösztöndíj – Cziffra Alapítvány, Eötvös Alapítvány – nyertese.

Fontosabb szerepei:. Lammermoori Lucia (Donizetti); Fiordiligi (Mozart: Così fan tutte).

 

 

 

 

 

Komlóssy Erzsébet

 

 

Komlóssy Erzsébet (Salgótarján, 1933. júl. 9.– ): énekesnő (mezzoszoprán).

Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte László Géza tanítványaként.

1955-ben Szegeden debütált a Háziasszony (Kodály Zoltán: Székelyfonó) szerepében.

1955–58-ban a Szegedi Nemzeti Színház, 1958-ban az Operaház magánénekese lett.

Külföldön is nagy sikerrel vendégszerepelt, elsősorban a nagy drámai mezzoszoprán szerepekben.

Carelli Gábor;( Krausz)

 

 

Carelli Gábor (Bp., 1915. márc. 20.–New York, 1999.jan.22. ): énekes (tenor).

Magyar származású amerikai énekes.

Jogi és zenei tanulmányait Bp.-en végezte, majd 1936-tól 1939-ig Benjamino Gigli növendéke volt Rómában.

1939 óta az USA-ban él, 1951-ben lett a New York-i Metropolitan Opera tagja, ahol egyike volt a legtöbbet foglalkoztatott lírai, majd comprimario-tenoroknak.

A 60-as évektől kezdve többször vendégszerepelt Bp.-en. 

Az operajátszás történetéről a rádióban előadásokat tartott.

Karizs Béla

Karizs Béla (Bp., 1930. aug. 28.–2001.ápr.06. ): énekes (tenor), színész.

Tanulmányait Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában és a SzAk-n végezte.

1953–1957 között a Fővárosi Operettszínházban, 1957–62-ben a kecskeméti Katona József Színházban volt színész.

1962–63-ban ismét a Fővárosi Operettszínház tagja.

1963-ban lett az Operaház magánénekese, ahol az első öt évben karakterszerepeket énekelt.

1968 óta énekel hőstenorszerepeket

Geszty Szilvia

 

 

Geszty Szilvia (Bp., 1934. febr. 28.– ): énekesnő (koloratúrszoprán). 

1955–59-ben a Zak-n Hoór-Tempis Erzsébetnél végezte tanulmányait.

1958-ban I. díjat nyert a bp.-i Liszt Énekversenyen, Toulouse-ban III. helyezett.

1959-től az Országos Filharmónia szólistája, 1961–70 között a berlini, 1970-től 1972-ig a hamburgi Staatsoper magánénekese.

1972–75-ben a stuttgarti Staatstheater koloratúrszopránja.

Nemzetközi hírű énekesként 1966–74 között az Edinburghi, Salzburgi, Müncheni és Glyndebourne-i Fesztiválok állandó közreműködője.

 

ifj. Domahidy László

 

 

 

 

 

ifj. Domahidy László (Debrecen, 1958. október 21.), nagyon mély hangfekvéssel, dübörgő hangzással rendelkező basso profondo (profondo mélybasszus) magyar operaénekes.

Életrajz

Édesapja Domahidy László (Debrecen, 1920. július 10. - Budapest, 1996. szeptember 1.) a Budapesti Operaház jól ismert operaénekese volt, muzikális családban nőtt fel. Hat éves korában zenei általános iskolába ment, ahol zongorát kezdett tanulni, és fiatal zongoristaként lehetősége volt az Országos Filharmónia koncertjein szerepelni.

Havas Ferenc

 

 

 

Havas Ferenc (Bp., 1935. márc. 12.–Bp.,2007.febr.24. ): táncos, balettmester.

Nádasi Ferenc növendéke volt.

A tanulmányai közben alakult ÁBI-ben kapott diplomát 1953-ban, de már 1952-ben az Operaház tagja lett.

1953–1982 között a társulat magántáncosa volt.

1977-ben ugyancsak az ÁBI-ben balettmesteri diplomát is szerzett.

Nagyszerű adottságú, elegáns alkatú balettművész, generációjának legtöbbet foglalkoztatott szólistája, aki a klasszikus balettirodalom szinte minden klasszikus és karakter főszerepét eltáncolta.

Orosz Adél

 

 

 

Orosz Adél (Bp., 1938. márc. 17.– ): táncosnő, balettigazgató, pedagógus.

Az Operaház balettiskolájában Nádasi Ferenc növendéke volt, majd az ÁBI-ben folytatta tanulmányait, ahol 1954-ben szerzett balettművész diplomát.

1954-től az Operaház tagja, 1957 óta magántáncosa.

Az 50-es évek végén Leningrádban kapott továbbképzést.

Virtuóz, lendületes, tiszta technikájú klasszikus balerina, aki a repertoár szinte minden főszerepét eltáncolta, és vendégművészként az egész világot bejárta.

Gáti István

 

Gáti István (Bp., 1948. nov. 29.– ): énekes (bariton).

Diplomáját 1972-ben szerezte a Zak-n. Ezt követően az Operaház magánénekese. 1971–1975 között több rangos nemzetközi énekverseny – München, Bécs, Rio de Janeiro, Salzburg – díjnyertese.

Rendszeresen fellép külföldi operaházakban.

1986-tól a Bécsi Állami Operaház vendégművésze, 1991-től rendes tagja.

Számos hanglemezfelvétel közreműködője és televíziós operafelvételek főszereplője.

Tokody Ilona

 

 

(Szeged, 1953. ápr. 27.– ): énekesnő (szoprán).

Szegeden Berdál Valériánál és Csóka Bélánál kezdte énektanulmányait.

1971-ben lett a Zak növendéke, ahol dr. Sipos Jenő és Mikó András voltak mesterei.

1972-ben megnyerte a Kodály-énekversenyt, a következő években a genfi, az ostendei, a pozsonyi és a bp.-i Erkel-énekverseny győztese lett.

1976-tól az Operaház magánénekese és a bécsi Staatsoper állandó vendégművésze.

1977-ben mutatkozott be, az Operaházban Durkó Zsolt Mózes c.

Palcsó Sándor

 

Palcsó Sándor (Pécs, 1929. nov. 8.– ): énekes (tenor).

Tanulmányait a Honvéd Művészegyüttes kariskolájában végezte Kis István és Érsek Mária tanítványaként.

1952–1957 között a Honvéd Művészegyüttes férfikarának szólistája.

1957-től 1979-ig az Operaház magánénekese.

Pályafutása alatt közreműködött számos új magyar opera (Mihály András, Szokolay Sándor, Petrovics Emil és Ránki György műveinek) ősbemutatóján.

Karakter tenorként egyike a legsokoldalúbb énekeseknek, 74 opera tenor szerepét alakította kiváló színészi adottságokkal.

 

Mario del Monaco - az örök Otello

 

 

 

Mario Del Monaco (Firenze, 1915. július 27. – 1982. október 16.) olasz tenor operaénekes.

 

Mario del Monaco Firenzében született, zenész családba. Édesanyja énekesnő, édesapja zenekritikus, nagyapja templomi orgonista volt. Gyerekkorában hegedülni tanult, de igazi szenvedélye az éneklés volt. Raffaelli volt első tanára, majd a sokat vitatott Arturo Melocchi-hez került, aki végre felfedezte ebben az erőteljes hangban rejlő lehetőségeket, és ő képezte tovább hangját és technikáját, hogy del Monaco igazi hőstenor lehessen.

Tullio Serafin olasz karmester bíztatására részt vett egy a Római Operaiskola által szervezett versenyen, ahol amellett, hogy elsöprő sikert aratott, Rina Filippinivel is megismerkedett, a gyönyörű hangú szopránnal, aki később a felesége lett.

Maleczky Bianka

(Bp., 1889. jan. 14.–Bp., 1946. máj. 14.): énekesnő (koloratúrszoprán).

Maleczky Vilmos és Ellinger Jozefa szopránénekesnő lánya, Maleczky Oszkár nővére. 

Tanulmányait édesanyjánál, valamint Passy Cornet Adélnál és Pauli Richárdnál végezte.

Rövid ideig Krecsányi Ignác színtársulatában működött.

1912–1925 között az Operaház magánénekesnője volt, 1921-től tanított a Zak-n.

Fontosabb szerepei: Melinda (Erkel F.: Bánk bán); Philine (Thomas: Mignon); Az Éj királynője (Mozart: A varázsfuvola.