Kukely Júlia

 

(Sámsonháza, 1953. szept. 11.– ): énekesnő (szoprán).

Diplomáját 1978-ban szerezte a Zak-n Sziklay Erika osztályában. Ugyanebben az évben lett az Operaház magánénekese.

Nemzetközi énekversenyek díjazottja.Kiemelkedő sikerrel szerepelt az 1975-ös Dvorák Énekversenyen valamint az 1981-es, philadelphiai Pavarotti Énekversenyen is.

Számos koncertpódiumon és operaszínpadon aratott sikert Európában valamint a tengerentúlon.

Többek között Párizs, Frankfurt, Bregenz, Athén, Berlin, Prága és Helsinki közönsége ünnepelte őt.

 

Gárday Gábor; Grundtner

 

 

 

(Bp., 1946. máj. 31.– ): színész, énekes (bariton).

1967 és 1970 között dr. Sípos Jenő tanítványa a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán.

1977-ben szerez diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán.

1983-ban megkapja Battista Ferrari római ösztöndíját.

1970 és 1977 között a Magyar Állami Operaház énekkarának tagja, majd 1990-ig a Fővárosi Operettszínház szólistája.

1990-től az Operaház magánénekese.

Sándor Judit

(Bp., 1923. okt. 10.–Bp.,2009.okt.23. ): énekesnő (szoprán).

A Fodor Zeneiskolában Gervay Erzsébet, a Zak-n 1941–1948 között Durigo Ilona, Molnár Imre, Walter Margit tanította énekelni.

1949-ben Cherubinoként (Mozart: Figaro házassága) debütált.

1948-ban szerződtette az Operaház, amelynek 1978-ig volt tagja.

Szoprán és mezzoszoprán szerepkörben egyaránt számos emlékezetes alakítást nyújtott.

Mozart-szerepei közül Donna Elvira (Mozart: Don Giovanni) és Dorabella (Mozart: Così fan tutte) szerepében pályafutása csúcsára érkezett.

Rösler Endre

(Bp., 1904. nov. 27.–Bp., 1963. dec. 12.): énekes (tenor).

Énektanulmányait magánúton végezte, később Olaszországban de Lucia és E. Garbin növendéke volt.

Az Operaházban 1927-ben debütált Alfrédként (Verdi: Traviata). 1927–1963 között az Operaház magánénekese volt.

Nagy sikerrel szerepelt Salzburgban Toscanini vezényletével, 1935-ben a Milánói Scalában De Sabata vezényletével, 1939-ben és Firenzében 1937-ben, 1939-ben, 1943-ban.

Pályafutása során több mint 80 szerepet énekelt, elsősorban Mozart operáiban nyújtott kimagasló alakításokat.

Elhunyt Polgár László operaénekes

• MTI

Bartók hősének, a Kékszakállú hercegnek világszerte elismert életre keltőjét a Magyar Állami Operaház Budapest saját halottjának tekinti.

A nemzetközi hírű basszistát életének hatvannegyedik évében, váratlanul érte a halál Zürichben vasárnap.

Csák József; Szimcsák

(Kisvárda, 1944. dec. 11.– ): énekes (tenor). A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát majd ott lett tanársegéd. Jelenleg egyetemi docens, rajzolást, festést és építészeti tervezést tanít. 1980-ban építészet elméletből doktori címet szerezett. Tanári munkája mellett aktívan fest, több önálló és csoportos kiállításon vett már részt. Képei a világ sok országában fellelhetők
. Énektanulmányait Hoór-Tempis Erzsébetnél és Neményi Lilinél folytatta.1985-ben Neményi Lili ösztönzésére próbát énekelt az Operaház igazgatójánál., s azonnal leszerződtették.

Kincses Veronika

(Bp., 1948. szept. 8.– ): énekesnő (szoprán). Tanulmányait 1968-tól 1973-ig a Zak-n dr. Sipos Jenő növendékeként végezte, majd 1974-ben a római Santa Cecilia Accademián tanult tovább Gianna Pederzininél. 1973-ban lett az Operaház tagja, ahol Zerlina (Mozart: Don Giovanni) szerepében debütált, és csakhamar a színház vezető lírai szopránja lett, elsősorban Verdi- és Puccini-hősnők megformálásával ért el kiemelkedő sikereket. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején főszerepeket alakított a Lamberto Gardelli irányította Verdi-ciklusban, amelyből néhányat Hungaroton felvételen is rögzítettek.

Lamberto Gardelli

 

 

(Velence, 1915. nov. 8.–1998.júl.17.München ): olasz karmester.

Pesaróban, majd Rómában folytatott zongora és zeneszerzés tanulmányokat.

1944-ben debütált karmesterként a római Teatro Royale-ban Verdi Traviata c. operájával.

1946–1955 között a stockholmi Royal Opera, 1955–61-ben a dán rádió első karmestere.

Ez idő alatt a berlini Staatsoper, a New York-i Metropolitan és a londoni Covent Garden vendégkarmestere.

1961-től az Operaház rendszeres vendége.

Sass Sylvia

(Bp., 1951. júl. 12.– ): énekesnő (szoprán).

Zenész családba született, édesanyja Várady Sarolta operaénekes - zenepedagógus, édesapja Sass József (orgona,zongora) a legendás budapesti József Attila Gimnázium tanára volt.

(Abban a szerencsében részesültem, hogy Sass Sylviát egy iskolai koncerten hallhattam először -12 éves volt- a közönség ámulattal hallgatta a SantaLucia-t varázslatos hangon énekelő kislányt, akit zongorán az édesapja kísért.K.V.)
 Tanulmányait 1970–72-ben végezte a Zak-n Révhegyi Ferencné irányításával.

 

 

Elhunyt Dános Lili

 

 

2010. szeptember 4-én elhunyt Dános Lili zongoraművész, az Operaház egykori korrepetitora, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanára.

 

 

 

Dános Lili Marosvásárhelyen született, 1912. október 8-án.

Csodagyerekként tűnt fel, már 9 évesen koncertet adott.

Tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte Popper Irma, Varró Margit, Székely Arnold, Gát József, Weiner Leó és Kadosa Pál növendékeként.

Fehér Pál

(Bp., 1900. aug. 4.–Bp., 1959. febr. 7.): énekes (tenor). Tanulmányait a Zak-n és Milánóban végezte. 1928–36-ban a berlini Krolloper tagja, később a Városi Színházban lépett fel. 1946–1959 között az Operaház magánénekese. Érdemes művész (1958). Lírai szerepekben aratott sikereket. F.Sz. Pinkerton (Puccini: Pillangókisasszony); Hoffmann (Offenbach: Hoffmann meséi).

Berdál Valéria

 

(Kőszeg, 1933. júl. 4.– Szeged, 2003.): énekesnő (szoprán). Tanulmányait 1950–1955 között végezte a Zak-n dr. Jászó Györgyné, Luigi Renzi és Hoór-Tempis Erzsébet irányításával. 1955-ben Antónia (Offenbach: Hoffmann meséi) szerepében debütált. 1955-től 1980-ig a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese. Szellemes játékkészségével, üde, csengő, kiválóan képzett hangjával elsősorban a szubrett-koloratúr szerepekben aratott emlékezetes sikereket.

Ötvös Csaba

(Bp., 1943. febr. 6.– ): énekes (bariton). Diplomáját 1970-ben szerezte a Zak-n. Ugyanettől az évtől az Operaház magánénekese. Elsősorban az olasz és francia repertoár baritonszerepeit énekli Monteverditől Gounod-ig, de közreműködője volt számos kortárs m. opera ősbemutatójának is. F.Sz. Figaro (Rossini: A szevillai borbély); Anyegin (Csajkovszkij); Háry János (Kodály Z.).
Díjazott a Karlovy Vary Énekversenyen és a Schumann-versenyen (Zwickau). Vendégszerepelt többek között Németországban, Angliában, Olaszországban, Görögországban, Japánban.

Ötvös Csilla

(Békásmegyer, 1947. júl. 29.– ): énekesnő (szoprán). Énektanulmányait 1968-tól 1974-ig végezte a Zak-n. 1974-től az Operaház magánénekese, ahol elsősorban lírai és koloratúr-szerepek tartoznak a repertoárjához. F.Sz. Ámor (Gluck: Orfeusz és Euridiké); Juliska (Humperdinck: Jancsi és Juliska).
Pedagógiai munkásságát a Weiner Leó Konzervatóriumban végzi. A Magyar Kultúráért kitüntetés tulajdonosa. Bátyjával, Ötvös Csabával, rendszeresen vendégszerepelnek Európa-szerte.

Baráti körömben vita kerekedett Placido Domingo Rigoletto-járól. Az operarajongó ezerfejü szörny. Mindig felülmúlhatalan előadást vár, vagy nem várt kellemes meglepetést remél.

 A napokban közvetítette a TV Verdi Rigoletto-ját Domingoval a címszerepben. Nagy csapda ez egy egy világhírü tenorista számára: híres bariton szerepet énekelni. Ugyanis a tenoristát fényes magashangjai tehetik világhiressé, a bariton szerepeknél a zenei hangsúlyokat dominánsan a középregiszer hangjai hordozzák.

dr.Palló Imre

(Mátisfalva, 1891. okt. 23.–Bp., 1978. jan. 25.): énekes (bariton). Tanulmányait a Zak-n végezte, Sik József irányításával. 1917-ben mutatkozott be az Operaházban Alfio szerepében (Mascagni: Parasztbecsület). Vendégszerepelt és tanulmányúton vett részt Ausztriában, Németországban, Belgiumban, valamint Mascagni meghívására Olaszországban.Hazatérése után jogi diplomát szerzett.
 1917-től az Operaház magánénekese, 1934-től örökös tagja, 1957–58-ban ig.-ja volt.

Marton Éva

(Bp., 1943. jún. 18.– ): énekesnő (szoprán). Tanulmányait 1968-ban végezte a Zak-n, dr. Sipos Jenő növendékeként. 1968-ban debütált az Operaházban Semaha királynőként (Rimszkij-Korszakov: Az aranykakas). 1968–1972 között az Operaház vezető jugendlich-dramatisch szopránjaként kezdte pályáját, majd áttért a drámai szoprán szerepekre. Közreműködött Szokolay Sándor Hamlet c. operájának ősbemutatóján. 1972–77-ben a frankfurti Stadtische Bühne, 1977-től a hamburgi operaház magánénekesnője.

Emléktábla Cso-cso-szánnak

Operaházunk aranykorszaka akkor kezdődött, amikor 1946-ban Tóth Andrást nevezték ki igazgatónak. Az első, akit szerződtetett, Neményi Lili volt, aki ekkor már az ötödik x-ben járt, ezért jócskán letagadott életkorából, nehogy ez akadályt jelentsen.

Háta mögött Kolozsvár, Debrecen és Miskolc nagy operettsikerei álltak. Volt is ezért megütközés a dalszínház nőstényoroszlán énekesnői körében, akiknek olyan orgánumuk volt, hogy ha kieresztették a hangjukat az Operaház színpadán, az Oktogonon megrepedtek a házfalak.

Faragó András

(Fülöpszállás, 1919. márc. 16.–Bp. 1993. febr. 16.): énekes (basszbariton). Bp.-en a Zak ének szakán Walter Margitnál és dr. Sipos Jenőnél tanult. 1947-ben debütált a Vígoperában Salieri (Rimszkij-Korszakov: Mozart és Salieri) szerepében. 1949-től az Operaház tagja, a színház egyik vezető énekese volt. A Wagner- és Verdi-repertoárban egyedülálló énekesi és drámai alakítások fűződtek nevéhez; a Kékszakállú (Bartók: A kékszakállú herceg vára) szerepét Európa és Amerika (USA, Kanada) számos operaházában és hangversenytermében sikerrel énekelte.

Neményi Lili

 

 

(Igló, 1902. nov. 28.–Bp., 1988. júl. 13.): színésznő, énekesnő (szoprán).

Színészcsaládban született. Nevelőapja, Neményi László társulatában kezdte pályáját.

1921–22-ben Szabadka Józsefnél, 1922–1927 között Kolozsvárott, 1927–28-ban Szegeden, 1928–29-ben a Fővárosi Operett és a Magyar Színházban szerepelt.

1929–1931 között Miskolcon, 1931–32-ben Kolozsvárott, 1932–33-ban a Royal Orfeumban, 1933–34-ben ismét Miskolcon lépett színpadra, majd vidéki vendégfellépéseket vállalt.

Kishegyi Árpád

 

(Bp., 1922. nov. 16.–New York, 1978. ápr. 4.): énekes (buffótenor).

1946-ban a Vígoperában debütált Pedrillóként (Mozart: Szöktetés a szerájból).

1947–1978 között az Operaház magánénekese volt.

Kitűnő színészi képessége, muzikalitása, hangjának gazdag színskálája a legkitűnőbb karaktertenorok közé emelte.

Liszt Ferenc-díjas (1965), érdemes művész (1974).

Fontosabb szerepei: Monostatos (Mozart: A varázsfuvola); Francia király (Kacsoh P.: János vitéz); Dávid (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok); Benoit (Puccini: Bohémélet); Írnok (Muszorgszkij: Hovanscsina); Triquet (Csajkovszkij: Anyegin); Bardolf (Verdi: Falstaff).

Karikó Teréz

(Bp., 1932. márc. 31.– ): énekesnő (szoprán). Énektanulmányait 1956–1960 között végezte a Zak-n Lendvai Andor tanítványaként, majd ösztöndíjjal Olaszországban folytatta Tito Schipa irányításával. 1960-ban Tatjána szerepében (Csajkovszkij: Anyegin) debütált a Szegedi Nemzeti Színház magánénekeseként, ahol elsősorban drámai szoprán szerepekben aratta legnagyobb sikereit. Európa számos országában vendégszerepelt. 1965-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki.

Palócz László

(Bp., 1921. ápr. 27.–Bp.,2003.nov.28. ): énekes (bariton). Tanulmányait a Nemzeti Zenedében végezte. 1943-tól 1947-ig az Operaház kórusában énekelt. 1947–49-ben a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese. Jágó (Verdi: Otello) szerepében debütált. 1949-től 1955-ig a Fővárosi Operettszínház tagja. 1955–1976 között az Operaház magánénekese. Pályafutása során egyaránt énekelte Verdi és Wagner vezető bariton szerepeit. Számos rádiófelvétel készült közreműködésével.

Osváth Júlia

(Rákospalota, 1908. febr. 15.–Bp.1994.aug.20. ): énekesnő (szoprán). Pályája kezdetén Lichtenberg Emil együttesében szerepelt, kezdetben karénekesnőként, később szólistaként. 1929-ben a Palestrina Kórus, 1930-ban a Mátyás-templom szólistája. 1933-ban a Zak-n egy tanév alatt három évfolyamot végzett el, majd magánúton tanult tovább Palotai Árpád növendékeként. Az Operaház 1935-ben szerződtette, Gara Mária (Erkel Ferenc: Hunyadi László) szerepében debütált.