László Magda

 

(Marosvásárhely,1919–2002 ): énekesnő (szoprán).

A Liszt Ferenc Zeneakadémián diplomázott, 1943-ban mutatkozott be az Operaházban Amelia Grimaldi (Verdi: Simone Boccanegra) szerepében.

1946-ban  Olaszországban telepedett le.

Elsősorban régi operák felújításaiban és kortárs, modern művekben vált ismertté.

Dallapiccola A fogoly c. (1949–1950) operájának ősbemutatóján ő alakította az Anya szerepét és ő volt az első Cressida William T.

Dene József

(Bp., 1938– ): énekes (basszbariton).

A Zak ének szakát Révhegyi Ferencné vezetésével végezte.

1962–70-ben az Operaház, 1970 óta a zürichi opera magánénekese.

1973-ban Bayreuthban is szerepelt.

Fontosabb szerepei: Várnagy (Muszorgszkij: Borisz Godunov); Figaro (Mozart: Figaro házassága); Leporello (Mozart: Don Giovanni); Papageno (Mozart: A varázsfuvola); Dandini (Rossini: Hamupipőke).

 

 

 

*  

 

 

 

 

 

Rohonyi Anikó

 

 

 

 

 

 

(Bp., 1944. nov. 16.– ): énekesnő (szoprán).

Tanulmányait 1972-ben fejezte be Kutrucz Éva növendékeként a Zak-n, és ekkor szerződött az Operaházba, ahol Erkel Ferenc Hunyadi László c. operájának Szilágyi Erzsébet szerepében debütált.

1990-ben Liszt Ferenc-díjat kapott.

Fontosabb szerepei: Tosca, Turandot (Puccini); Aida (Verdi); Elza (Wagner: Lohengrin); Vénusz (Wagner: Tannhäuser); Clara (Gershwin: Porgy és Bess)

Gyimesi Kálmán

 

(Csenger, 1933. máj. 13.– ): énekes (bariton).

1957–62-ben a Zak ének- és operaszakán tanult Lendvay Andornál, majd 1962-ben Gina Cignanál Olaszországban. 

1962 óta a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese.

Széles körű repertoárja egyaránt felöleli a klasszikus-romantikus és modern operák főszerepeit.

Sikerrel vendégszerepelt Ausztriában, Belgiumban, Németországban, Olaszországban és a szomszédos országokban.

Liszt Ferenc-díjas (1969), Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas (1989), érdemes művész (1982).

Déryné Széppataki Róza; Schenbach-Schekenbach

 

(Jászberény, 1793. dec. 24.–Miskolc, 1872. szept. 29.): énekes-színésznő, drámafordító.

1810-ben Pesten lett színésznő.

Első szerepe a Hamlet udvarhölgye.

1813-ban feleségül ment Déry István színészhez.

1815–1847 között mint vándorszínész az egész országot bejárta.

Hosszabb ideig játszott Miskolcon (1815–1819), Kolozsvárott (1823–1827), Kassán (1828–1837).

1822-ben sikerrel vendégszerepelt a pesti német színházban.

Ernster Dezső

 

(Pécs, 1898. nov. 23.–Zürich, 1981. febr. 16.): énekes (basszus).

1923-ban Plauenben debütált a Tannhäuser (Wagner) Őrgróf szerepében.

Wuppertalban, Duisburgban és Düsseldorfban énekelt, majd a berlini operaház ünnepelt művésze lett.

1933-tól Grazban lépett fel.

Néhány évig Bp.-en élt.

1946–1959 között a New York-i Metropolitan német repertoárjának vezető basszistája, 1959–1966 között a düsseldorfi és a zürichi operaház tagja volt.

Giuseppe Verdi: Traviata

A Traviata vagy La Traviata Giuseppe Verdi egyik háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Francesco Maria Piave írta ifj. Alexandre Dumas A kaméliás hölgy című regénye alapján, amely 1848-ban jelent meg először nyomtatásban. Az opera ősbemutatójára a velencei Teatro la Fenice operaházban került sor 1853. március 6-án. Noha a bemutató nem aratott osztatlan sikert, az évek során a Traviatából a világ opera-repertoárjának egyik legjátszottabb darabja lett.

Sümegi Eszter

 

 

 (Mohács, 1965. április 10.)  operaénekesnő (szoprán).
1993-ban szerezte meg operaénekesi diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ahol Ónody Márta növendéke volt. Ugyanabban az évben Philadelphiában megnyerte a Pavarotti Énekverseny első díját.

Diplomája megszerzése után tovább tanult Rózsa Vera és Geszty Sylvia mesterkurzusain.

1993 óta a Magyar Állami Operaház magánénekesnője, Puccini Bohéméletének Mimijeként debütált.

Fekete Attila

 

1973-ban született Budapesten, tenor.

2000-ben végzett a budapesti Zeneakadémián.

1998-ban még főiskolásként debütált az Operaházban, ahol a Bohéméletben Parpignol, a Salome-ban az I. zsidó szerepét énekelte.

Volt már Gounod Rómeója, és Faustja, Bellini Normájában Pollione, Az álarcosbál Riccardója, a Rigoletto Hercege, az Otellóban Cassio, Dohnányi Ernő A vajda tornya című operájában Tarján, Petrovics Emil C'est la guerre-jének Szökevénye, és Erkel Hunyadi Lászlója.

Ivan Rebroff

 

 

(Berlin, 1931.július 31.-Frankfurt am Main, 2008.február 27.)

Eredeti neve Hans-Rolf Rippert. Édesapja oroszországi német, édesanyja orosz volt. Művészneve a német neve orosz fordítása.

Különleges hangja a basszustól a szopránig terjedt (4 és fél oktáv). 

A két méteres óriás pályafutása a  hamburgi zeneakadémia elvégzése után kezdődött.

50 aranylemeze van ebből 36 orosz és kozák népzene, románcok melyeket különleges forradalom előtti orosz nyelven adott elő.

Dunszt Mária

(Bp., 1936. okt. 10.– 1994.VIII.26.): énekesnő (szoprán).

A Zak-n dr. Molnár Imre és Maleczky Oszkár növendéke volt.

1962-ben debütált az Operaházban, Melindaként. 

A drámai és a jugendlich-dramatisch szoprán szerepkörben hamar kiugró sikereket aratott. Repertoárja Margittól és a Sába Sulamithjától Trubadúr-Leonóráig, Elzáig és a Jenufa Templomos asszonyáig terjed.

Sok külföldi vendégjátékon vett részt, 1965-67 a gelsenkircheni opera állandó vendége volt.

 

 

Koréh Endre

 

(Sepsiszentgyörgy, 1906. ápr. 13.–Bécs, 1960. szept. 20.): énekes (basszus).

Tanulmányait a Zak-n végezte.

Első sikereit az Operaházban 1930-ban aratta, Sparafucileként (Verdi: Rigoletto) és Hundingként (Wagner: A walkűr).

1930–31-ben az Operaház ösztöndíjasa, 1931–1948 között magánénekese volt.

1946-tól a bécsi opera tagja lett, 1952–53-ban a New York-i Metropolitanban is fellépett Ochs báróként (R. Strauss: A rózsalovag)

Raskó Magda

 

 

 

 

 

 

 

(Bp., 1919. máj. 29.–Bp., 1992. márc. 16.): énekesnő (szoprán).

1937-től kezdett éneket tanulni a Nemzeti Zenedében dr. László Géza és Marschalkó Rózsi tanítványaként.

1945-ben lett az Operaház tagja, ahol 25 évig volt a színház magánénekesnője.

Fontosabb szerepei: Gilda (Verdi: Rigoletto); Annuska (Verdi: Falstaff); Margit (Gounod: Faust); Sophie (R. Strauss: A Rózsalovag).

*

 

Ney Dávid

 

 

 

 

 (Várpalota, 1842. febr. 12.–Bp., 1905. aug. 31.): énekes (basszbariton).

Énektanulmányait Lombardiában folytatta, ahol frontszolgálatot teljesített. Leszerelése után Bécsben a Carltheater énekese lett.

Pályafutása kezdetén Győrött népszínművekben lépett fel.

1874-ben Richter János szerződtette a Nemzeti Színházhoz, ahol az Operaház megnyitásáig karkötelezettséges magánénekesként működött.

1884-től haláláig az Operaház tagja maradt.

Pitti Katalin

(Szentes, 1951. dec. 7.– ): énekesnő (szoprán). A Zak-n végzett énektanulmányait követően 1977-ben lett az Operaház magánénekese. Széles repertoárja szinte a teljes olasz lírai szoprán szerepkört felöleli. Képzett technikájú, sokoldalú művésznő. Alakításaiból többnyire bensőségesség, szelíd melankólia sugárzik. Hangverseny- és oratórium-énekesnőként, valamint operettek főszerepeiben egyaránt rendszeresen fellép a nemzetközi színpadokon.

Fülöp Attila

(Szombathely, 1942. júl. 2.– ): énekes (tenor). Eredeti foglalkozása elektromérnök volt. Énektanulmányait 1965–1971 között magánúton, dr. Sipos Jenő, Berlinben pedig Dagmar Lange Freiwald irányításával végezte. 1968–72-ig a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál dolgozott hangmérnökként. 1971–1972 között ösztöndíjas magánénekes, 1972-től az Operaház magánénekese, lírai és karaktertenor szerepkörben. 1971-ben III. díjat nyert a Magyar Rádió dalversenyén, majd a következő évben a genfi énekversenyen.

Lucia Popp

(Záhorská Ves /Magyarfalu/ 1939.nov.12. - München, 1993.nov.16.), szlovák - osztrák szoprán énekesnő.
(Származását tekintve igazi "nemzetközi" szlovák,magyar,morva és román felmenőkkel).
A pozsonyi Akadémia dráma tagozatán kezdett , majd ezzel egyidőben énekelni tanult.Eredtileg mezzoszoprán hangját oly mértékben sikerült magasabb hangterjedelembe fejleszteni, hogy A varázsfuvola Éj Királynőjének lányaként (Pamina) lépett először színpadra Pozsonyban(1963.

Szilvássy Margit

(Beszterce, 1910. okt. 16–Bp., 1988. febr. 7.): énekesnő (szoprán, mezzoszoprán). Tanulmányait a Zak-n végezte. 1934-ben debütált az Operaházban Mártaként (D’Albert: A hegyek alján). 1934–36-ban az Operaház ösztöndíjasa, 1936–1968 között magánénekesnője volt. Sikerrel vendégszerepelt Európa több országában. F.Sz. Tosca (Puccini); Musette (Puccini: Bohémélet); Carmen (Bizet); Santuzza (Mascagni: Parasztbecsület); Nedda (Leoncavallo: Bajazzók).

Nagypál László

(Kiskunhalas, 1915. március 27. – Budapest, 1981. augusztus 8.) magyar énekes (tenor, majd bariton)
Tanulmányait a Zeneakadémián végezte Molnár Imre növendékeként 1933-1939 között. 1939-ben a budapesti Operaház énekese volt. 1959-1961 között Debrecenben énekelt a Csokonai Színháznál. 1964-től váltott, és a tenor szerepek helyett bariton szerepeket énekelt. 1976-82 között a jászberényi Palotási János Zeneiskola énektanára volt. Vendégszerepelt Európa számos operaházában és az Amerikai Egyesült Államokban is.

Erdész Zsuzsa

(Budapest, 1933. február 9. - 2006. november 2.) operaénekes

1955-ben szerzett operaénekesi diplomát a Zeneművészeti Főiskolán, Monár C. Pálné növendékeként. 1956. február 9-én vendégként mutatkozott be az Operaházban, Lammermoori Lucia címszerepében. A következő évadban már a színház ösztöndíjasaként lépett fel. 1957. szeptember 1-től lett magánénekes.

Tagságának első évében a Lakmé címszerepében is fellépett. 1965-ben hazánkba látogatott a világhírű olasz operaénekesnő Toti dal Monte, aki látta az ifjú énekesnőt A titkos házasság címszerepében.

Kolonits Klára

(Bp., 1973)Énekművész, szoprán. Tanulmányait magánúton, Schultz Katalin irányításával kezdte. 1995-ben szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tanárképző intézetének magánének szakán, tanára Forrai Zsuzsa volt. Később Ionel Pantea és Anne Reynolds irányításával képezte tovább magát. 1995-97-ben a Debreceni Csokonai Színház, 1997-98-ben (vendégként) a Szegedi Nemzeti, ill. a Szolnoki Szigligeti Színház, majd 1998-2001-ig a Budapesti Operett Színház tagja volt.

Clementis Tamás

(Budapest, 1962. május 13.), operaénekes (basszbariton).Énektanulmányait 1983–1988 között a Zeneakadémián végezte. 1987-ben került a Magyar Állami Operaházhoz, először ösztöndíjasként, majd 1989-től magánénekesként. Több külföldi énekverseny – Belvedere énekverseny, Bécs – és ösztöndíj nyertese. Adottságainak köszönhetően repertoárján szerepelnek Mozart, az olasz bel canto valamint Verdi hősei. A Don Giovanni Leporellójaként 1994-ben debütált Sevillában, Figaró szerepét pedig Bécsben énekelte először.