Ötvös Csaba

(Bp., 1943. febr. 6.– ): énekes (bariton). Diplomáját 1970-ben szerezte a Zak-n. Ugyanettől az évtől az Operaház magánénekese. Elsősorban az olasz és francia repertoár baritonszerepeit énekli Monteverditől Gounod-ig, de közreműködője volt számos kortárs m. opera ősbemutatójának is. F.Sz. Figaro (Rossini: A szevillai borbély); Anyegin (Csajkovszkij); Háry János (Kodály Z.).
Díjazott a Karlovy Vary Énekversenyen és a Schumann-versenyen (Zwickau). Vendégszerepelt többek között Németországban, Angliában, Olaszországban, Görögországban, Japánban.

Ötvös Csilla

(Békásmegyer, 1947. júl. 29.– ): énekesnő (szoprán). Énektanulmányait 1968-tól 1974-ig végezte a Zak-n. 1974-től az Operaház magánénekese, ahol elsősorban lírai és koloratúr-szerepek tartoznak a repertoárjához. F.Sz. Ámor (Gluck: Orfeusz és Euridiké); Juliska (Humperdinck: Jancsi és Juliska).
Pedagógiai munkásságát a Weiner Leó Konzervatóriumban végzi. A Magyar Kultúráért kitüntetés tulajdonosa. Bátyjával, Ötvös Csabával, rendszeresen vendégszerepelnek Európa-szerte.

Baráti körömben vita kerekedett Placido Domingo Rigoletto-járól. Az operarajongó ezerfejü szörny. Mindig felülmúlhatalan előadást vár, vagy nem várt kellemes meglepetést remél.

 A napokban közvetítette a TV Verdi Rigoletto-ját Domingoval a címszerepben. Nagy csapda ez egy egy világhírü tenorista számára: híres bariton szerepet énekelni. Ugyanis a tenoristát fényes magashangjai tehetik világhiressé, a bariton szerepeknél a zenei hangsúlyokat dominánsan a középregiszer hangjai hordozzák.

dr.Palló Imre

(Mátisfalva, 1891. okt. 23.–Bp., 1978. jan. 25.): énekes (bariton). Tanulmányait a Zak-n végezte, Sik József irányításával. 1917-ben mutatkozott be az Operaházban Alfio szerepében (Mascagni: Parasztbecsület). Vendégszerepelt és tanulmányúton vett részt Ausztriában, Németországban, Belgiumban, valamint Mascagni meghívására Olaszországban.Hazatérése után jogi diplomát szerzett.
 1917-től az Operaház magánénekese, 1934-től örökös tagja, 1957–58-ban ig.-ja volt.

Marton Éva

(Bp., 1943. jún. 18.– ): énekesnő (szoprán). Tanulmányait 1968-ban végezte a Zak-n, dr. Sipos Jenő növendékeként. 1968-ban debütált az Operaházban Semaha királynőként (Rimszkij-Korszakov: Az aranykakas). 1968–1972 között az Operaház vezető jugendlich-dramatisch szopránjaként kezdte pályáját, majd áttért a drámai szoprán szerepekre. Közreműködött Szokolay Sándor Hamlet c. operájának ősbemutatóján. 1972–77-ben a frankfurti Stadtische Bühne, 1977-től a hamburgi operaház magánénekesnője.

Emléktábla Cso-cso-szánnak

Operaházunk aranykorszaka akkor kezdődött, amikor 1946-ban Tóth Andrást nevezték ki igazgatónak. Az első, akit szerződtetett, Neményi Lili volt, aki ekkor már az ötödik x-ben járt, ezért jócskán letagadott életkorából, nehogy ez akadályt jelentsen.

Háta mögött Kolozsvár, Debrecen és Miskolc nagy operettsikerei álltak. Volt is ezért megütközés a dalszínház nőstényoroszlán énekesnői körében, akiknek olyan orgánumuk volt, hogy ha kieresztették a hangjukat az Operaház színpadán, az Oktogonon megrepedtek a házfalak.

Faragó András

(Fülöpszállás, 1919. márc. 16.–Bp. 1993. febr. 16.): énekes (basszbariton). Bp.-en a Zak ének szakán Walter Margitnál és dr. Sipos Jenőnél tanult. 1947-ben debütált a Vígoperában Salieri (Rimszkij-Korszakov: Mozart és Salieri) szerepében. 1949-től az Operaház tagja, a színház egyik vezető énekese volt. A Wagner- és Verdi-repertoárban egyedülálló énekesi és drámai alakítások fűződtek nevéhez; a Kékszakállú (Bartók: A kékszakállú herceg vára) szerepét Európa és Amerika (USA, Kanada) számos operaházában és hangversenytermében sikerrel énekelte.

Neményi Lili

 

 

(Igló, 1902. nov. 28.–Bp., 1988. júl. 13.): színésznő, énekesnő (szoprán).

Színészcsaládban született. Nevelőapja, Neményi László társulatában kezdte pályáját.

1921–22-ben Szabadka Józsefnél, 1922–1927 között Kolozsvárott, 1927–28-ban Szegeden, 1928–29-ben a Fővárosi Operett és a Magyar Színházban szerepelt.

1929–1931 között Miskolcon, 1931–32-ben Kolozsvárott, 1932–33-ban a Royal Orfeumban, 1933–34-ben ismét Miskolcon lépett színpadra, majd vidéki vendégfellépéseket vállalt.

Kishegyi Árpád

 

(Bp., 1922. nov. 16.–New York, 1978. ápr. 4.): énekes (buffótenor).

1946-ban a Vígoperában debütált Pedrillóként (Mozart: Szöktetés a szerájból).

1947–1978 között az Operaház magánénekese volt.

Kitűnő színészi képessége, muzikalitása, hangjának gazdag színskálája a legkitűnőbb karaktertenorok közé emelte.

Liszt Ferenc-díjas (1965), érdemes művész (1974).

Fontosabb szerepei: Monostatos (Mozart: A varázsfuvola); Francia király (Kacsoh P.: János vitéz); Dávid (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok); Benoit (Puccini: Bohémélet); Írnok (Muszorgszkij: Hovanscsina); Triquet (Csajkovszkij: Anyegin); Bardolf (Verdi: Falstaff).

Karikó Teréz

(Bp., 1932. márc. 31.– ): énekesnő (szoprán). Énektanulmányait 1956–1960 között végezte a Zak-n Lendvai Andor tanítványaként, majd ösztöndíjjal Olaszországban folytatta Tito Schipa irányításával. 1960-ban Tatjána szerepében (Csajkovszkij: Anyegin) debütált a Szegedi Nemzeti Színház magánénekeseként, ahol elsősorban drámai szoprán szerepekben aratta legnagyobb sikereit. Európa számos országában vendégszerepelt. 1965-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki.